2017. 12. 26.

Az Imre és a farkas

A történet szerint:
Szóval... Van nekünk egy meséken nevelkedett mágusunk, aki még nem változtatott át senkit semmivé? Ezen sürgősen javítanunk kell.
Előre is elnézést kérek mindenkitől, főleg a gifen látható öltönyös úriembertől.
Cracknek indult, és nem értem, mikor és miért lett belőle hurt/comfort a közepén. Ja tudom, amikor és amiért beleraktam Gazdagot. Uppsz. De amúgy fluffszerűséggel zárul, szóval örvendjetek.
Ééééés nem Piroska-átirat, isten ments.
Greg és Gonosz Klón duója még mindig a szívem csücske. Imre és Gazdag Klón meg... Hjajajj. Náluk pure-abb dolog a világon nincs.

× Kellemes Ünnepeket minden kedves Olvasónak, Szerkesztőségi Tagnak, Irodai Kollégának, AFK Légiósnak és Görbe Tükör-hallgatónak!
Nem feltétlen karácsonyi az alant olvasható iromány, de téli, és izé... Van benne cukiság? Talán?
Továbbá továbbra is Tubarózsa trash vagyok. Egyre nyilvánvalóbban.
És Szirmai egy szívtelen szemétdomb. Legalábbis egyes esetekben. Itt például.
Ui.: Ja, és a humorom még mindig szórakoztatóan pocsék, sajnálom.
kép forrása: saját gif, ebből a videóból

2017. 11. 19.

Trick-csepp

A történet szerint:
Elöljáróban annyit közölnék, sose írtam verseket,
de most úgy gondoltam, ez a fic megérdemli a rímeket.
(Lehet, nem volt jó ötlet.)
Ez a fic pedig gátlástalanul lopott Now You See Me 2. esős jelenet.
Átírva. Klónjainkra. Kicsi mágia. Kicsi feeling.
Ilyenek.

× Igen, tehát ha ki tudtátok silabizálni az eddig leírtakból, kicsit rendet hagyunk magunk után itt az oldalon: versfic következik. Az első és nagy valószínűség szerint az utolsó is.
(Na, mármint versficből az utolsó. Rendhagyó dolgok még csak ezután következnek igazán.)
Lényeg a lényeg, én megpróbáltam, és bár a próza továbbra is jobban fekszik, talán nem lett olyan katasztrofális.
Vagy ha mégis: legalább ilyenünk is lett. Meg legalább rímel.
Hangulati hangolódásnak, szép halkan, főleg talán az elejéhez: ♫♫♫
Ui.: Ajánlva szeretett magyarfaktos tanárnőmnek. Talán elmesélhetem, hogy volt olyan szívmelengetően kedves, hogy belekukkantott az itt található írásaimba is egy kidásra érdemesnek talált novellám (még most se hiszem el, köszi, Aposztróf Kiadó) elolvasása után. Az nagyon tetszett neki, a ficikkel már bajban volt, bár ő is meg én is "generációs különbségnek" tudtuk be, hogy néha nem feltétlenül tudta, mi hogyan kapcsolódik össze, vagy hogy mi történik úgy egyáltalán, de néha én magam se tudom, mi az isten folyik itt, szóval maximálisan megértettem a problémát.
Mindenesetre már az nagyon jól esett, hogy egyáltalán érdeklődött, szóval tanárnő, nem tudom, visszanéz-e még, de ha igen: remélem, nem veszi zokon a leírtakat, és nagyon szépen köszönök mindent.
(Ez a művem se biztos, hogy sokkal érthetőbb lesz, viszont vers meg rímel meg ilyenek.)
De amúgy meg: Nyugat who? 
kép forrása: Pinterest
Nem ezt terveztem elsőre, de damn it, beleszerettem.

2017. 11. 07.

DÍJ! KETTŐ IS! (és a szokásos hablaty mellé)


Éééééés jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim, ez itt nem pont a Hollywood Hírügynökség, és nem is értem, miért nem köszöntem még be így. Mármint, értitek, túl egyértelmű.
Nos, azért gyűltünk ma itt össze, mert a drága-egyetlen Hazel meglepett ezzel a díjjal (amit itt is iszonyatosan köszönök neki), és gondoltam, ez egy tök jó alkalom arra, hogy életjelet adjak magamról.
Tehát ami a törés után taláható: kérdések, válaszok, helyzetjelentés, tervek, fenyegetések.

UPDATE:  Időközben az igazi, az egyetlen, a coolság netovábbja Larától is megkaptam a díjat, téged is üldözzön ezer hálahorda.