Gonosz Klón és *dobpergés* Szovjet(/Orosz/Ruszki) Klón Greg nappalijában ki tudja, mióta vár a csodára meg Szirmai Urunkra (amikor még nem mászott le a hegyről), hogy akkor most velük mi volt, mi van, és ami a legfontosabb, mi lesz.
Megértem őket.
Alert: hát a cselekmény az nem nagy. Ahogy értelem se sok. De a miénk.
Megértem őket.
Alert: hát a cselekmény az nem nagy. Ahogy értelem se sok. De a miénk.
× Nos, boldog húsvétot előre is mindenkinek!
És úgy tűnik, hogy ha előre beígérek valami ficet, úgyse az lesz először megvalósítva, szóval mea culpa, nem ígérgetek többet.
Azonban, azt azért hadd áruljam el, hogy hétvégén járt nálam Jávor, és kikupáltuk a Mese!AU-t, alcíme is van már, így arra is számítani lehet majd, a közel- és/vagy távoljövőben. Epic lesz az is.
Addig pedig fogadjátok szeretettel eztet itt lenn, avagy hogy miért is fáj nekem annyira, hogy a legutóbbi storyline-ok el lettek kaszálva.
Addig pedig fogadjátok szeretettel eztet itt lenn, avagy hogy miért is fáj nekem annyira, hogy a legutóbbi storyline-ok el lettek kaszálva.
Ui.: Én se hiszem el, de ja, Ruszkival írtam. Kezdem megkedvelni ezt az orosz tagot, da.
Ja, igen, és a cím se véletlen, színházkedvelők meg hát -ismerők előnyben, vagy csak akik szimplán figyeltek pont azon az irodalomórán.
Ja, igen, és a cím se véletlen, színházkedvelők meg hát -ismerők előnyben, vagy csak akik szimplán figyeltek pont azon az irodalomórán.
kép forrása: Tumblr
×××
Gregre várva
Tudod, van az a vicc, hogy az orosz meg a gengszter ülnek a
kanapén, és
Kopp.
Koppiti-kopp.
Argh.
Méltatlankodó mordulás jobbról.
Lassan ütemmé állnak a koppok a falapon, nézd, a dallam,
táttárá:
wish-you-the-best-now…cause-i-leave
– Fejezd abba.
Fizikai fájdalomként hasít a levegőbe a cseszett orosz
akcentus, így csak azért sem.
oh-i-just-stay-here-cool…on-the-scene…
Akár elemezhetnénk is, tehát koppiti-kopp:
Idegkopp.
Unalomkopp.
„Már az elején főbe kellett volna lőni a Szirmait” kopp.
– Befejezed, vagy arcodba repül jégcsákány. – És Orosz
Klón alig fordítja pillantását a zavaró tényező felé, máris újra előre mered, morc
szigorban.
– Mer’ az úgy terem itt a semmiből, mi?
– Én megold. – Tényleg úgy hangzott, mint aki megoldja.
Szóval Gonosz Klón inkább – bőrdzsekitlen, emlékeitől
fosztott, zavaró tényező Klónunk – az asztalra csapja tenyerét, nesze tessék, üzeni a grimasza.
De Ruszki nem is látja, már oda sem néz, csupán csak annyit szól hozzá:
– спасибо. („Szpászibá”, valahogy így.)
– Heh?
Azért egy szemforgatás
jár ajándékba.
– Köszönöm.
– Ja. Jó.
Aztán csak vannak.
Ruszki a nappalit szemléli,
egyenes háttal, mint a cövek, meg se rezdül.
Klón két percig se bírja tétlen, enyhén hiperaktív természet,
ez van, tehát hangos sóhaj szakad fel belőle, egy darabig a plafont bámulja, ott
egy repedés, jé, hullaérdekes, aztán lehajtja a fejét, a kalapja a földre
pottyan, felveszi, leporolja, belenéz, maga sem érti, minek, aztán forgatja a
kezében, mennyi szösz van rajta, egy szösz, két szösz, négy szösz, szedi róla
bőszen… damn it, hogy jutottunk ideáig?
Peregnek a másodpercek.
Bár ki tudja, mióta ülnek így magukban, az egyetlen támpont
Greg kényszerszünete, de hát az időérzék, az ilyenkor nem funkcionál.
Napok, hetek, túl régóta vannak itt, talán a hónap is
belefér időhatározónak, és igaz, akkor már pár pillanat mit se számít.
Szóval peregjenek nyugodtan.
Heh.
Mikor találkoztak, Klón azt se tudta, Szovjet Klón most ki a
franc, eszik-e vagy isszák. (Valószínűleg isszák, oroszok lévén.)
Azóta persze Ruszki készségesen beszélt magáról pár
tőmondatot, és Klón bizonyságot nyert róla, hogy ja, nem lesznek haverok
vele sem.
– Te – húzza Klón a homlokába a fejfedőt ismét, ujjait kulcsolva
nyújtózkodik egyet, majd fészkelődve lejjebb csúszik a bőrgarnitúrán, hátradől, és
kezét a tarkóján pihenteti. – Nem sülsz meg ebben a mjedve outfitben?
Ruszki sértett felháborodással szusszan, meg hát ott az
önérzet a mozdulatban, ahogy megigazítja a szőrmét magán.
– Nyet mjedve. Mjedve barát. – Szünet, amíg hátrább csapja
a kucsmát a fején, aztán tüntetőleg összefonja a karját maga előtt. – És nyet.
– Fine. – Kerüljük a kínos csendet, gyerünk. – Aaaaz amúgy
nem női kabát?
– Nyet.
– Oké. Öhm, és amúgy a medvéd? Maris, vagy mi a neve, ugye?
– Саша. – „Szása”. Mást
nem mond.
Klón hümmög.
A percek tovaszállnak.
És Klón újra sóhajt, a különbség az előzőhöz mérten az
elnyomni próbált keserűség.
– Semmi értelme itt lebzselnünk.
– Nyet, nem kezded.
– Merthogy ezt Klón napjában (órájában) kétszer (négyszer) biztos elismétli,
csak eddig Ruszki nem akarta párbeszéddé bővíteni a dolgot, ugyan füstölögjön
a kalapos, ha akar. – Pesszimista te vezet minket ide. Ne idd melankóla.
– Melankóla az anyád. – Pindurka az indulat, ahogy Klón előrehajol és harsány gesztikulálásba kezd. – Nem én találtam ki, oké? Szirmai találta ki! Mármint,
hidd el, én is jobban ellennék, ha mondjuk az a bőrdzsekis baromarc lehetnék,
akinek elmond itt mindenki, és nem kavart volna be ez a szarházi az
élettörténetembe. Megint! – Fújd ki magad, Klón. – De nem, nyilván itt kell
várnom a csodára meg a fehér seggére, remélem…
Őszintén elgondolkozik.
– Hova is ment most?
– Hegyre.
– Ja, Everest. Szóval remélem – Mert így már aktuális sértést
lehet kitalálni. –, szétfagy ott jetiMcDonald’s-nak, bár olyan szerencséje a
planétának úgysincs.
– Nem sérteget Grigorij.
Grigorij nemes vezér. Hazajön, és
folytat, amit elkezd. – És ezt olyan meggyőződéssel állítja, hogy majdnem
megesik rajta Klón gyönge szíve. Majdnem.
Azért megakad egy szekundumra, mármint milyen név ez, aztán összeszedi magát, és mint valami Vietnamot
járt veterán a szerencsétlen kadétnak, úgy karol át Ruszki vállán.
– Ejj, de látszik, hogy újonc vagy – vigyorodik el, és ez a
vigyor, ez a védjegyvigyora, és a Guinnes Rekordok Könyvében a „Leggúnyosabb Bármi
A Galaxis Történetében” cím alatt találod. – Elmondom neked, többet felénk se
fog bagózni.
– Nyet igaz. –
Lerázza magáról Klón kezét. – Csak feléd nem. Te vagy túl szomorú műsorhoz.
– Pff. – És megint, hogy nyomatékosítson, gyerek-durcás dac
a hangjában. – Pff. – Bepróbálkozik az akcentussal. – Szirmai lenni túl gyáva a
darkhoz. És amúgy is, neked milyen szerepet szánhatott?
Ruszki kínosan feszeng, végül bevallja:
– Nyet igazán tudom.
– Öhm, mindenre a válaszod a nyet valamilyen formája?
– Nyet.
– Nagyszerű. – Most ő fonja keresztbe a karját. – Lehet,
hogy ilyesmi sötét miafaszomra gondolt nálad is, és a végén, ha elő is vesz újra, téged is
kispadra ültet. – Feldobja a lábait az asztalra. – Ha belegondolok, én lehet,
hogy végleg itt hagytam volna ezt a szennyet, ha kimegy a Split.
Nincs éle a mondatának.
Ruszki vár és hallgat.
– Tényleg? – Él az nála sincs, szimplán valami enyhe
nyugtalanság költözik a hangjába.
– Ja. De hát ki tudja innentől kezdve. Őszintén? Jobb is
lett volna, mint hogy most itt lógassam a lábam feleslegesen.
Újból szünetbe futnak.
– Akkor menj. – Na, itt viszont jeget szánt az él. – Én nem
tart itt téged, senki sem tart.
Végül is Klón fejét ingatva átgondolja, és arra jut, hogy:
– Jogos. Itt sem vagyok – pattan fel, aztán
csak áll.
Ruszki felnéz rá, elszántan, majd határozottan összébb vonja magán a szőrmét, és mint eddig is, kihúzva magát a távolba kémlel.
És Klón áll tovább.
– Akkor mész?
– Persze, megyek. – Nem mozdul. Végül
visszaül.
Lemondó mosoly a szája szegletében, és meg se magyarázza,
inkább megkérdezi:
– Kérsz valamit inni?
Ruszki rátekint.
– Da.
– Kitalálhatom? Vodka.
– Nyet
sztereotípia. De vodka.
Azzal Klón feltápászkodik, kihúz a nappaliban felhalmozott
piák közül egy Kalinkát, azzal ráfogja, hogy az neki is megfelel, majd újra
helyet foglal, az üveg koccanva áll meg az asztalon.
És csak nézik.
Tudod, van az a vicc, hogy az orosz meg a gengszter ülnek a
kanapén.
És a csattanó? Hogy nem mozdulnak.
EZT A BLOGOT ÉN MIÉRT CSAK MOST FEDEZTEM FEL???!
VálaszTörlésElnézést a kiabálásért, csak sokkolt az írói stílusod és a zseniális ötleteid. Most együltő helyemben végigrágtam magam az írásaidon, és rajongok az összesért. Nem fogok tudni aludni a fangörcstől.. Fhú, nem tudok mást írni, csak azt, hogy imádlak. Köszönöm, jó éjt! :')
Ez tetszett.
VálaszTörlésJulesz: ÉS ÉN HOGY IMÁDOM, HOGY ITT VAGY! *-* Iszanyotosan örülök, hogy tetszik, amit az oldalon találtál, és remélem, ez a továbbiakban is így lesz, igyekszem tenni ezért. :)
VálaszTörlésLili Bagó: Nagyon örülök ennek! ;)
De gusztustalanul mély nyomot hagyott a be nem mutatott Split kritika a klónok történetén.
VálaszTörlésÉs ebbe még most is szerelmes vagyok. Amikor Klón elindul, és megreked, Godot flashbackjeim lettek és valami megmozdult bennem. Ez is mérföldkőhöz hasonló idoszakot jelöl, és Szirmai ezt olvasnod kell. Sok mindent kell olvasnod a kötetben, de ezt is, figyelemmel.
Annyira élem ahogy megfogtad a tehetetlenséget, Ruszki és Bandi különbségeit, és tudod mit vettem észre? Hogy ahogy íródnak a történetek, egyre több klónról tudjuk meg vagy tárjuk közönség elé, hogy igenis törődnek Gergővel, mindenki a maga módján. És ez aranyos.meg szomorú is, de aranyos.
És innentől a melankóla is szavajárásunk lett, szép dolog az írói lét.
Müzlim: *még áthajol a pulton* Igen, és az #ImreBaszdMegMitCsinálsz póló mellé azt a #MegérdemelnémASplitKritikát pólót is kérnék, köszöntem alássan.
VálaszTörlésŐszintén, lehet irracionálisan sokat várok/várunk attól a kötettől, de valahol meg mégis egy masszívan 300 oldal körüli nehézolvasmányról beszélünk, így talán mégsem? Who knows. Mindenesetre az egy érdekes időszak lesz, mikor rákészülünk.
ÉS IGEN! Van itt TSHALÁD meg TSHAPAT kérem szépen, csak mindenki a maga módján kedveli és néha segíti Greget meg a KlónCrew többi tagját.
(Kivéve Ricsi Steve-et, de azt majdnem mindenki elnézi neki, mert érthető.)
És melankóla az anyád. :"D #ImádomAMunkám