2018. 12. 28.

KlónKalendárium - Gazdag Klón

A történet szerint:
A klónok is emberek. És mint emberek, kéne lennie születésnapjuknak is, nem?
Tételezzük fel, hogy így van, azonban, mivel a pontos dátumokról nem sokat tudnak (és nem is szándékoznak többet tudni), így önkényes, kénytelen-kelletlen módon szülinapjukat - ki mennyire komolyan véve - az első Hírügynökség-beli felbukkanásukhoz kötik.
Legalábbis én így fogom fel, és ezeket a napokat tervem szerint jól meg is ünneplem az elkövetkező időszakban egy-egy, erre az alkalomra szánt drabble-szerűséggel.

Gazdag Klón, Ricsim, te hedonista üzletemberek fekete gyöngye, boldogot! (Boldogabbat!)

× Úgy terveztem, hogy ez a sorozat ilyen cuki, békés, meghitt, de legalábbis kellemes hangulatú irományok sokaságából fog állni. Csak a tervezésnél elfelejtettem, kikről is írok és miről is írok.
Nohát, van ilyen, és még rosszabb is lesz, de majd erről beszélünk még.
(Ha esetleg nem értitek a vidám apokalipszis-hangulatot: ezt itt kérem megnézni.
You better not cry.)
Ui.: Utólag is boldog karácsonyt és előre is ezerszer szép 2019-et mindenkinek!
kép forrása: Google-sama; gifet akartam az FF#5-ből, de ezt megláttam, és... Tökéletes
×××

KlónKalendárium - Gazdag Klón 
december 28.


Szóval négy napja van nyomós indoka is, hogy ne aludjon.
Helyette krízis-szakért. Tartja a hidegvért mindenkiben. Nyugtat vagy hazudik, lényegében egyre megy.
És ez mind nagyjából abban merül ki, hogy a mobiljával a fülén sétafikál fel-alá a hajnalsötét-lámpavilágos irodájában, fél percenként a karórájára lesve. Legalábbis jelenleg biztosan ez történik. Események egy whiskey-s üveg tartalmából.
– Nyilván nem értem el, azért tőled értelmesebb kérdést várnék el, fiam.
Újabb fordulat, a táv a faltól az asztalszélig tart, és vissza.
– Akkor nem fiam, jóvan. Nem, Klónt se, mióta kilépett a csoportból, de… Értelmiségi, atyaég, legalább neked ne kelljen magyaráznom! Úgy nézek én ki, mint aki bármi-pici-hangyafasznyi infót tud bármiről?
Kapkodós mozdulattal igazít a haján, és megint szorosnak érzi a nyakkendőjét, lassan tényleg el kéne gondolkoznia, hogy hagyja az egészet a picsába.
Mármint a nyakkendőt meg ezt az egész ügyet, mindkettőt.
Tehetetlenül roskad a székébe.
– Az már régen volt. Majd… Oké, tudod mit, majd beszélünk, most dolgom van. Ha bármelyik baromarccal beszélni tudok, majd szólok. Tűnj el aludni.
Azzal Gazdag Klón kíméletlenül ki is nyomja a hívást, a telefonja tekintélyes méretűt csattan az asztallapon (megúszta épen, nyugalom).
Hát, a vég kezdete, I guess? Faszom.
Belégzés, a kilégzés idegesen remeg, és már megint az órája van fókuszban. Mi a pokol van már, erre nem ér rá, az idegei kezdik felmondani a szolgálatot.
Jobb ötlete híján felcsörgeti az asztali vezetékest, a hangja visszafogottan akar csak széttörni valamit, és erre kimondottan büszke most.
– Kedves, ha nem aludt el közben, lenne olyan jó, hogy amikor kész a gépem, feljön és szól? Ja, meg egy Xanaxnak is borzasztóan örülnék, köszi.
A becézés meg fület melengetően semleges, az istennek se viszi rá a lélek, hogy újra megjegyezze egy titkárnője igazi nevét. (Néha van, hogy megszokásból Manci csúszik ki a száján. Már nem hagy ki kettőt a szíve ilyenkor, ez mekkora haladás.)
Xanax meg mióta is nem kellett már? Remek.
Ja, a magángép amúgy. Kiugrik Vegasba. Mert jólesne, azé’.
Legalább ezt kiutalja magának, ha már senki más nem tudja, milyen nap van…
Ding. Végszóra a Messenger-hang.
A szemöldöke meg felszakítja a plafont.


Hát, Imrém. Ha valami megy, az az időzítés.


És azon kapja magát, hogy mosolyog, mint egy idióta, atyaég, kínosabb már nem is lehetne.


Kedve lenne megkérdezni, hogy mi újság, hogy van, mi van vele, de így… Nem kéne.
Annyiszor megbeszéltük, hogy nem.
Mit fog szólni a terapeutád?


Nem érdekel!


Oh. Hát persze.
Még mindig mosolyog, mint egy idióta, csak más értelemben.


Ehemehemehem…
Perceket kopácsol el az asztalán, megdörgöli az orrnyergét, mert most mit csináljon.
Hogy lehet ilyen szerencsétlen, röhögséges az egész.


Igen, nevetséges, hogy ez ennyire jólesik neki, és már nem is gondolkodik, ösztönből pötyög, és csak ott akad meg, hogy:


Amúgy meg.
Amúgy meg mit akar mondani.
Amúgy meg mit kéne még mondania?
Amúgy meg.
Sóhajt.
Amúgy meg.


Szóval a titkárnője, ez az alacsony, törékeny nő, arra libben be az iroda küszöbére, hogy a főnöke előhúz egy kalapácsot az asztalfiókból, és minden elcsigázott erejével csapkodja üvegszilánk-ripityára a mobilját.
Majd a falnak vágja.
– Elnézést… 
Vadállatok reflexével fordul felé. 
– MIVAN?! 
– Csak a… Repülő… 
– Ja, tényleg, kösz. – Nagyot koppan a kalapács újra a helyén. – A Xanax? 
– Azt… Elnézést, de… 
– Tudja mit? Elnézem, nem érdekel! Kurvára nem érdekel! – menetel oda, szerencsétlen nőtől kábé egy lépésre, és konkrétan beleröhög az arcába meg a rettegő-kerek szemébe, mert damn it, megint piszok jó érzés ez. 
Aztán a hangját szinte elvágják, a cápavigyorával bámul csupán. 
– Amúgy meg… 
Meg akarja csókolni. 
Ez a nagy és elviselhetetlen helyzet. 
Dacból, dühből, gyerekes vagy sem, bánja is ő, erre szüksége van, itt és most, vagy megőrül. 
Vagy ezzel már elkésett, uppsz. 
Furcsa, most veszi csak észre, hogy milyen haloványkékek a szemei ennek a nőszemélynek. 
Ó, fuck. 
Néznek egymásra, a Kedves lélegzet nélkül, Gazdag vigyora meg lassan, lassanként bűnbánó zavarrá szelídül. Pótcselekvésként rángat valamit a zakóján.
Kifújja magát.
Mert amúgy meg. Amit lehet legalább.
Ideje elengedni. 
Atyaég, mit fog szólni a terapeutád.
– Köszönöm, hogy tartotta a frontot az ünnepekben, de most már igazán magára is ráférne egy kiadós alvás, remélem, tudja majd pótolni, amíg nem vagyok. – Azzal semmisnek tekintve az előző kis incidenst, Gazdag elsétál a megszeppent nő mellett, ki a folyosóra, úgy int még, vissza se nézve. – Ja, és boldog új évet. Boldogabbat. Yapp. – Egy pillanatra viszont megtorpan. – Ja, annyit még megtenne nekem, hogy a törmeléket eltünteti az asztalomról? Hálás lennék.
És akkor most: Vegas, vigyázz, mert ez a srác elmegy szülinapozni, az isten verjen meg mindenkit.

4 megjegyzés:

  1. 'hoy!

    Jaj, hát ez nagyón jó lett. :3 Már régóta nem követem őket, kicsit kiesett a perifériámból, meg néha nem is nagyon értek egyet vele(velük? hm XD), de egyébként tök jól átadtad az egész hangulatot.

    Őszintén nem nagyon szeretem, ha élő emberről (igen ide a klónok is tartoznak! :D) írnak ficet, de valahogy ez most olyan jól esett olvasni. Mindig irigyelem az olyan embereket akk viccesen tudnak írni,meg akik átadják a karakterek teljes személyiségét, mert én a sötétség mezején lépkedve nem nagyon tudom a történetekben előhúzni a humorom, pedig nem vagyok valami gyépés, hogy ne legyen. :D Szval érted. :'D
    Utólagos ajándékként kaptál tőlem egy feliratkozást, és még vissza fogok ide járni. :D És imádom azt a gelembet a menü felett. *-*

    Hana voltam! :D
    u.i.:ez meg itt nem egy értelmes komment xd

    VálaszTörlés
  2. Hana: El sem tudod képzelni, mennyire örülök az igenis-hogy-értelmes kommentednek itten! *-*

    Annak meg még inkább, hogy pozitív véleménnyel voltál erről a kis szöszről, pontosan tudom, hogy sokakat eltántorít maga a téma, minden real person dolgával és klónjával együtt, de mindig büszkeség, ha valaki ezzel együtt, vagy ennek ellenére is élvezi egy-egy történetem, ha nem is teljesen, de legalább valamelyik aspektusát (a humorom például nagyra értékeli, hogy szereted) :"3

    Nagyon köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm, hogy itt is vagy a feliratkozók közt, remélem, jössz máskor is!

    VálaszTörlés
  3. Na baszki.

    Ez abszolút ütős lett, több értelemben is. Annak valahol örülök, hogy egyszerre kaptunk képet arról, hogy Gazdag volt már rosszabbul is, köszöni szépen javulgat, de jaj még mennyit kell gyógyulni. És miért törik össze folyton a szívét?? Hát ezt érdemli??? Oké kijár neki néhány erőteljes pofon az arcába de azért hadd legyen már boldog néha alkohol nélkül. Remélem Vegas megvigasztalta és valaki tárt karokkal (és khm lábakkal) várta.
    Az meg külön tetsző kontraszt, hogy míg a korábbi szülinaposoknak igyekezett ott lenni egy tesó (bruhh), itt Imre az aki megjelenik derűt csalni Gazdagunk nagy napjába, de hát... Azok a rohadt kamaszos érzelmek ugye.

    Plusz pont a photoshop mestermű chat beszélgetésekért

    VálaszTörlés
  4. Jávorom: Bevallom töredelmesen, személy szerint ezt érzem a legerősebbnek a KlónKalendáriumba szánt írások közül. (Mindegyiket szeretem a maga módján, de na, szerintem ez sikerült az egyik legjobban.)

    Gazdag meg, szegény gyerek, megszenvedi ezt az Élet nevű dolgot, de erős legény ő, átvészel minden bullshitet, hála az égnek. És szinte biztos vagyok benne, hogy amennyi gyér emléke azokról a vegasi napokról lehet, az mind sodálatos, ergo jól érezte magát végig, legalábbis merem remélni :"D

    Imre pedig... Megintcsak előadva az őszintét, ezt egyfajta lezárásnak gondolnám Imrével kapcsolatban, több szempontból is. Mind Gazdag részéről egy minimális szinten, egy pindurit mindeképp, mert a szíve azért sajoghat, azt senki nem tilthatja meg, de mégis... Ahogy írtam is, ideje elengedni.

    Illetve önző módon az én részemről is erről van szó, mert kábé itt döntöttem, hogy ezek után Imit, mint karaktert már csak AU-kba szeretném maximum belevinni. Nem egy igazán meglepő lépés, úgy gondolom.
    Bár lehet, valaki ezen a ponton már alles zusammen kihagyná Kiss Urat a műsor kontextusából, én ahhoz viszont túlságosan kedvelem az Imrét, hogy csak úgy ne tervezzek vele, szóval no, meg amúgy is, senkit nem érdekel, mit csinálok :"D

    Node, a chat-beszélgetések dicséretét viszont külön köszönöm, lehet kreditelnem kéne az alkalmazást, amivel csináltam őket, de mivel három napot szenvedtem velük így is, makacs leszek és nem teszem :"D

    Neked viszont újra és újra és újra nagyon köszönöm, hogy itt vagy :"3

    VálaszTörlés