2015. 06. 16.

Jövőkép

A történet szerint: Időutazó!Klón, HH előtti!Greg,
Apró szösszenet egy meg nem történt találkozásról, még a Hírügynökség kezdetén, és a feltételezhető válasz a kérdésre, hogy: vajon Greg akkor is belekezdett volna ebbe, ha tudja, mi vár rá? (Hatásvadász, figyelemfelkeltőnek szánt, de amúgy csak baromira idegesítő költői kérdés a leírásban? Oh yeah.)

× Nem a legjobb. Ó, de még mennyire nem a legjobb, ne is mondjatok semmit. Viszont valahol el kell kezdeni. Mindentől függetlenül melegen ajánlom e szösszenetet annak, aki felvetette a kérdést. (Úgyis magadra ismersz.)
kép forrása: Facebook, Sálek Marcell munkája 
×××

Jövőkép

Francba, Ellen. Ez túl rég van!, sziszegi Gonosz Klón, ahogy az időörvény után a régi, ELTE TTK-s stúdióban landol.
Ott ül az asztalnál, szemben a kamerával, ahol Szirmai osztotta az észt a jónépnek, amíg át nem váltott a könyvtárszoba style-ra. 
Apropó, Szirmai: Greg, a maga négy évvel ezelőtti valójában épp a fókuszt próbálja beállítani, de most teljesen és visszavonhatatlanul lefagyott bőrkabátos önmaga láttán. 
– Elkezdted már az adást? – mordul rá Klón, és bár próbálja visszafogni magát, muszáj legalább gondolatban szétszívatnia szerencsétlen fiatal Szirmai frizkóját, mert jézusom, az a haj!
Az előbb említett szerencsétlen Szirmai továbbra sem képes hangot kierőltetni magából, így csak nemet int a fejével, és Klón hirtelen el sem hiszi, hogy ebből a srácból évek múlva a magyar Internet hőn – és teljesen érthetetlenül – szeretett fenegyereke lesz. 
– Oké, ennyire nem kell beszarni. Mindjárt eltűnök, te meg folytathatod a baromságod.
Körbepillant a teremben (a háta mögött egy TV, körülötte rengeteg kamera, pár hangszóró és hangfal, balra a földre dobva egy piros sporttáska), és hát azértvanegykisnosztalgianemsokdevanésmárelismúlt, aztán újra ránéz a megszeppent, fiatalabb Gregre, aki egyszerűen csak pislog rá, kezét továbbra is a kamerán tartja, mintha abba kapaszkodna, fehér pólóján hangjegyek és Berklee felirat, és… Ó várj.
Ez a póló ismerős. Klón szemöldöke a magasba szalad.
– Thor kritikára készülsz? 
– Arra. – Végre megszólaltál, hülyegyerek.
Klón agyában járni kezdenek a fogaskerekek. 
Itt van ez a Szirmai, 2011 májusában, eddig négyéves pályafutása megkezdése előtt – Klón rémálomnak definiálná, részletkérdés –, aranyosan-tudatlanul, és itt van ő, Klón, aki már tudja, milyen pokol fog elszabadulni, ha ez az adás elkészül és felkerül a YouTube-ra. Ha esetleg itt rá tudna ijeszteni a jövővel… Egy próbát megér…
– Na idefigyelj! – Klón felkönyököl az asztalon. – Nincs sok időm, szóval elhadarom. Én a jövőből jött klónod vagyok, amit vagy elhiszel, vagy nem, pont nem érdekel.
Gergő próbál olyan arcot vágni, mintha feldolgozná az infót. Kimondottan bénán csinálja, Klón majdnem fel is röhög rajta, de tartja magát.
– De! Ha belekezdesz ebbe az egészbe, pár év múlva a napjaid nagy része ilyen őrültségekkel fog telni, mint az, hogy most itt megjelentem. Kezdve azzal, hogy leklónoznak párszor… – Elkezd számolgatni az ujjain, de elég hamar feladja. – Ötletem sincs, hányan vagyunk jelen pillanatban. Meeeg aztán felrobbantják ezt a stúdiót, meg Bane a Dark Knight: Rises-ból… – Greg itt félrehajtja a fejét, és összehúzott szemmel, ha lehet, még értetlenebbül bámul az asztal túlvégébe.
– Tudod, jövőre jelenik meg, nem lesz rossz film amúgy, csak… – Nagy levegő, most nincs kritika, dolog van. – Na, szóval Bane elfoglalja a műsort, meg lesz egy doki, aki őrültnek fog nyilvánítani… Nem téved nagyot egyébként, és lesz egy Gazdag Klónod, aki majd pénzhiányra hivatkozva rekeszti be az egészet, és majd ezzel a műsorral világuralomra akarsz törni, és lesznek észak-koreai kapcsolataid, és én is pokollá próbálom tenni az életed, és…
Itt megáll a hadarásban.
Riadt tekintet: check. Döbbent, elkerekedett szempár: check. Szirmai eléggé megijedt: megacheck.
Klón ártatlanul rámosolyog – ilyenkor a legijesztőbb –, ujjait összekulcsolja az asztal fölött.
– Durván kaotikus, ráadásul estig tudnám sorolni ezeket. És ez mind a nyakadba fog szakadni, ha elkezded ezt a műsornak titulált szutykot.
Greg bólint, lassan, pislog párat.
– Így fontold meg, mit csinálsz ma este. – Azzal Klón megköszörüli a torkát, és elkiáltja magát:
– Ellen, vigyél ki inne-
– Várj már! – szólal meg Gergő, miközben végre elengedi a kamerát.
Klón mondata befejezetlenül foszlik el a térben, de ő maga érdeklődve néz fel későbbi genetikai alapanyagára.
– Hallgatlak.
Pár pillanat hallgatás, amíg Greg összeszedi a gondolatait.
– Szóval ez így… Oké. Mármint… Wow. De… Attól még élvezni fogom, nem?
Klón olyan tekintettel mered Gergőre, mely azon szülőkéhez hasonlatos, akiknek hirtelenjében el kéne magyarázniuk páréves gyereküknek, miért kék az ég, meg miért zöld a fű, meg miért mosolyog mindenki olyan idétlenül a fogkrémreklámokban. Egyszóval, feszengve és értetlenül.
Szirmai várakozva bámul rá.
– Mármint hogy érted? – Gratulálok, Klón, legrosszabb időhúzás ever.
– Hogy attól még gyártani fogom-e a részeket, szóval érted. – Greg összefonja maga előtt a karját, és most inkább emlékeztet a négy évvel későbbi verziójára. – Értem én, hogy ezek a dolgok fognak történni, mert ha az elvileg a jövőből jött, bőrkabátban yolozó klónom állítja ezt, akkor elég valószínű, hogy tényleg úgy is lesz, de… Hát azt mondom, ha ettől függetlenül pár év múlva mégis reggelente úgy kelek fel, hogy ezt én imádom és szívvel-lélekkel tudom csinálni, akkor…
– Akkor te ezt csinálni is fogod, minden nehézség ellenére, addig, amíg be nem döglesz. ­– Klón sóhajt, Greg villant egy félénk vigyort.
– Yap, valahogy így.
Klón hümmög, végül röhögve megrázza a fejét.
– Ebben bezzeg semmit se változol. – Hát, ez nem jött be. Gergő is felnevet, míg Klón szigorú pillantása el nem hallgattatja. – Jó, tudod mit, azt csinálsz, amit akarsz. De jegyezd meg: én szóltam.
– Oké… Egy kérdésem még lehet?
– Felőlem.
– A jövőben feltalálják végre a lebegő gördeszkát?
– Na, most menj el a francba. Ellen, mehetünk.

8 megjegyzés:

  1. Nem tudom, mit írjak ide hozzászólásnak, de azt mindenképp ki akartam fejezni, hogy baromira tetszett az ötlet is és a kivitelezése is. :'3 És jó volt a megoldása, hogy attól még Gregnek mennyire pozitív a jelleme és felfogása, hiába jött Gonosz Klón lebeszélni róla. (Mert mit csinálnánk HH nélkül??)

    VálaszTörlés
  2. Зима: Mit tennénk HH nélkül? Hm... Idézném Greg válaszát, amikor az Internet elvesztéséről kérdezték: "Felvágnám az ereimet, és összekuporodnék a nappali közepén meghalni." ... Hah. :D És megint csak köszönöm, Gregnek azt a fene pozitív gondolkodását muszáj volt megörökíteni. :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem ilyen kiadós fangörcsöm hétfőn reggel buszon ülve nem sokszor volt. :D Még mindig imádom hogy imádod Gonosz Klónt, és az ötlet is egyszerű de nagyszerű, Greg pozitív lelkes hozzáállása meg szívet melengető. Jaj, és a végén az utolsó párbeszéden majdnem felnyerítettem az osztályban, csak aztán eszembe jutott hogy ezt talán nem kellene. :'D És így hirtelen többet nem is tudok mondani, csak hogy egy élmény volt olvasni, már csak azért is mert már első rohamra is úgy fogtad meg a személyüket, hogy én az egész ficit filmként tudjam lepörgetni a szemeim előtt. :3 (külső szemlélődő nem értheti miért beszélek több emberről amikor... ez evidens kérem)
    Írj még kérlek, sokszor, sokat. :D

    VálaszTörlés
  4. Moosenutty: a fangörcs jó, a fangörcs szép, szeressük. :D Gonosz Klón örök, szent és sérthetetlen, mert - és akkor itt kivágjuk azt a részt, ahol Mad egyetemi előadást tart erről az istenverte úriemberről, mert na - szóval ő egy zseniális karakter szerénytelen véleményem szerint.
    És awh, köszönöm szépen minden szavad, igyekszem minél előbb újra jelentkezni! :3

    VálaszTörlés
  5. Hello boy!

    NAahhhhh... annyi időhúzás és igérgetés után csak ideértem végre, és atyaég, most nagyon ideértem! Ma addig nem fekszünk le, amig nem irtunk mindenhová valamit, legalább pár szót, mert a hsz a bloggerek mannája és egyetlen tápláléka.
    Namármost Moosenuttyval közösen sikoltoztunk, csetben, bekapcsolva a Caps Lockot, hogy édesjúdásunkegyHHblog! És igy szabályosan remegtünk, meg imádkoztunk, hogy legyen jó, legyen jó és mit ad az ég? JÓ! De még mennyire JÓ!
    Bár egyszersmind fura is, mert mégis hogyan és mit és egyáltalán HH fanfiction? oké, persze, lehet, hogy ez csak nekem szocproblém, úgyhogy lenüljünk is túl rajta.
    Mert ez a fici egyszerűen hűha! A fanficek világában amúgy is az egyik legnagyobb kihívás, hogy maradj hű ahhoz a karakterhez, akit az írók megálmodtak, és ez a nehézség csak sokszorozódik, mikor egy valós, élő, lélegző embert kell belevinned, aki ráadásul bármikor belebotolhat! (Ne hazudj, úgyis tudom, hogy elképzelted, hogy milyen lenne, hogyha Greg olvasná a blogod :D )
    Erre jössz te és egy laza csuklómozdulattal veszed az akadályt. "lassú, elismerő taps" Gyerek, előtted le a kalappal, gyönyörűen hoztál mindenkit, magam elött láttam Szirmai urunk fiatalkori másának minden reakcióját, a Gonosz Klónt is, és végig az ő hangjukat hallottam a fejemben. Úgyhogy határozottan tudsz valamit. ÉS azt is nagyon.
    Maga a kis történet pedig nagyon megmelengette a szívemet. Hozta azt a hatást, amit én a HH-val azonosítok, azt a pozitiv hangulatot, hogy a sok szarság ellenére is menni kell tovább, és oké, ez elrágcsált csont, de te mégis olyan szerethető és lelkesítő, olyan őszintén hisz abban, amit mondd, hogy nem tudsz gunyorosan legyinteni rá, és most is ezt kaptam, amiért most különösen hálás vagyok, mert ugyancsak szar hangulatban battyogtam el hozzád felvidulni. Ha a HH-t nevezhetnénk fandomnak, mondjuk simán, hisz született hozzá fici, nos, akkor most azt mondom, hogy nem csak karakterhű, de fandomhű is vagy.
    Emelette pedig még a fogalmazási stílusod is rendjén való, olvasmányos, könnyű falni a sorokat, sehol nem eröltetett, vagy kínos, nincsenek helyesírási hibák sem, szóval még jól is nézel ki.
    Szerintem most büszkén süllyedj el :D
    Addig én kiemelek néhány részletet, ami különösen megtetszett.
    "Klón mondata befejezetlenül foszlik el a térben, de ő maga érdeklődve néz fel későbbi genetikai alapanyagára." Oké, Gonosz Klón minden egyes megnyilvánulása egy csemege, szeretem a stílusát, és mivel nem másolhatom be az egész ficit, hogy ez tetszett, ezért kiszúrtam ezt. Különösen a genetikai alapanyag miatt. Nagyon üt XD
    "Klón olyan tekintettel mered Gergőre, mely azon szülőkéhez hasonlatos, akiknek hirtelenjében el kéne magyarázniuk páréves gyereküknek, miért kék az ég, meg miért zöld a fű, meg miért mosolyog mindenki olyan idétlenül a fogkrémreklámokban. Egyszóval, feszengve és értetlenül." Ez így minden. Azt hiszem nem keresgélek tovább, mert ki se férne, szóval ezzel zárom ezt a hszt. Ez a kedvencem :3

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
  6. Eva Reyklani: üdvözöllek, dicső blogger, AWH AZ ÍRÁS, AWH A KOMMENT! *-*
    Elsőként is: köszönöm, hogy tegnap éjszaka nem tudtam elaludni miattad. :D Mármint őszintén, annyira feldobtál a hozzászólásaiddal, hogy hason fekve vigyorogtam az ágyamon hajnali háromkor az örömmámorban úszva.
    De akkor térjünk is rá: igen, HH fic. Féltem is tőle rendesen, pont az általad leírt "de-hát-ő-létezik-és-ha-elolvassa-és-mi-lesz-ha-távolságtartási-végzést-kér-emiatt-vagy..." problémák miatt alig mertem belekezdeni, csak aztán...
    Aztán elküldtem ezt a ficet drága Vezérünk szülinapjára, és cseszett válaszolni, én meg dühös lettem. Azóta vagyok én és a blogom is a népé. Halihó.
    És nagyon nem bántam meg. (Még. ... Azért vannak kétségeim, hogy Gergőnek biztos látnia kéne-e ezt. Néha remegek, hogy igen, szeretném, máskor meg a sarokba hátrálok a gondolattól. Brr.)
    Tehát a lényeg: örülök, hogy drága Gregünk ifjonci naivsága és pozitivitása feldobott, Gonosz Klón örökké a legzseniálisabb rohadék marad számomra, téged meg ölellek Moosenutty-val együtt, már csak azért a felfoghatatlan kitartásért is, amit a blog iránt tanúsítotok. Hálásan köszönöm.
    ... Éééés most megyek tovább válaszolni a kommentjeidre. :D

    VálaszTörlés
  7. Újra visszaolvastam, ha már benéztem, és még mindig imádom... Egyszerűen imádom ezt a történetet. A többit is, de ezt különösen, és te, Mad, tudod jól, hogy miért.

    VálaszTörlés