2021. 06. 25.

Write Tag 02.

(Tudom, Gazdag, pofa be.)
I look pretty good for a dead bitch. Hali. Néha még itt vagyok. 
Ez meg egy olyan régi write tag-kihívás, hogy fáj belegondolni, de így is nagyon köszönöm ViPának, hogy gondolt rám, és elküldte! No, lássuk.
Ui.: Lett egy új blogom, ami így nem YouTube-csatornákról szól. (Még. Még nem.) Léteznek rajta random novellák, meg kudarcos pályázatra írt szöszök, meg ami még eszembe jut, és máshova nem tudom kirakni. Itt meg lehet tekinteni: idesüss, egy Szűrt-Realizm.
Ja, és amúgy lediplomáztam.
kép forrása: saját bénácska gif, innen

2020. 09. 10.

post mortem, post-credit (KlónKalendárium KülönKiadásKA)

A történet szerint:
VÉG/JÁTÉK kritikának, technikailag a blog KlónKalendárium szegmensének a wannabe stáblista utáni jelenete, ahogy az egy rendes Marvel-filmnek és storyline-videónak dukál(na).
Boldogságos. Végül is. 
Elengedős. Többnyire.
Meg fura és minimál. Ahogy az lenni szokott.
(Ha kontextusra vágytok, nézzétek meg ezt: szóval ezt, utána a fent linkelt kritikát, és akkor a lényeg az, hogy nem történt semmi.)

× Ezt sokkal tovább tartott kiadni magamból, mint illett volna, bár igazából büszkülök rajta. Miért is ne. 
Ideje is volt már, meg minden lepötyögött betűt fel lehet fogni győzelemnek. 
Ui.: Zene a végére, amit fel akartam használni ebben a szösszenetben, csak nem működött, de itt hagyom mégis, mert jó szám: ♫♫♫
kép forrása: Pinterest

2020. 07. 02.

actually, it's quite WEIRD

A történet szerint:
Kiragadott, nyakatekert impresszió-töredék, a Weirdmageddon (Worldwide Edition) kellős közepéről, amikor is Bill Cipher a Fearamidban gátlástalanul élvezi a világvége-partyját. Mondjuk egy halóban lévő Szirmai Gergőt használva bábként... Tök érthető.
*döbbent Mabel-hang* Egy BillGergő... *dühös Mabel-hang* BillGreg.
Bár itt most Gergelyünk éppen mintha magánál lenne egy picit. Nem mintha sokat javítana a helyzetén.

× Ez úgy hangzik, mintha egy hosszabb történet előzné meg, tudom. Annak is készült, hosszabb történetnek, de mindjárt elregélem, miért nem lett végül az. 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fantasztikus, gigászi Hollywood Hírügynökség/Gravity Falls crossover-tervezetem. Háromrészes, kisregény-óriásprojektre tessék gondolni, kusza álomjelenetekkel, fekete mágiával, Los Angelesen át teperő apokaliptikus roadtrippel, sci-fi cuccokkal, amiknek pont annyi értelme volt, hogy elfogadható legyen a cselekmény, plothole-os időutazással, mert az fun, grátiszban megfejthető kódokkal, meg amit még akartok.
Ez az ambíciózus történet WEIRD címen futott. (Innen a bejegyzés címe. Eredetileg not so WEIRD lett volna, aztán megírtam rendesen is magát a szösszenetet. Szóval kijavítottam magam.) 
Lényeg a lényeg: ez a nagy-nagy sztori. 
Sose írtam meg.
Túlnőtt rajtam, aztán mikor odakerültem volna, hogy már elég ügyes író-izé-pötyögető vagyok hozzá, totálisan elvesztettem az érdeklődésem iránta.
Evvan, nem kár érte, annál is inkább, mert az évek során a legtöbb ötletmorzsa, amit kitaláltam hozzá, sokkal előnyösebb formát öltött, más-más sztorikban.
Kivéve egyet. Ezt.
Ez a képfoszlány évek óta kísért, hogy kezdjek vele valamit, mindig rájövök, mennyire istentelenül szeretem, ráadásul nem úgy tűnik, hogy máshol felhasználhatnám, szóval álljon itt e különálló ezer szócska Szirmancs-kínzás, egy félbehagyott história mementójául.
(Tudom, még így is felmerülhetnek plothole-os kérdések, de ha valakit érdekel több, részletekbe menő magyarázat, kommentben szívesen regélek neki.)
És hol marad a muzsika? Mondjuk ez, jobb híján, anno erre jött az ihlet: ♫♫♫ 
Ui.: Készült az 'Aggassunk Fantasy Szemeket Svábokra A Világvégén' Alapítvány megbízásából. Part One.
kép forrása: Pinterestről válogatva