Jövőkép

A történet szerint: Időutazó!Klón, HH előtti!Greg,

Apró szösszenet egy meg nem történt találkozásról, még a Hírügynökség kezdetén, és a feltételezhető válasz a kérdésre, hogy: vajon Greg akkor is belekezdett volna ebbe, ha tudja, mi vár rá? (Hatásvadász, figyelemfelkeltőnek szánt, de amúgy csak baromira idegesítő költői kérdés a leírásban? Oh yeah.)

× Nem a legjobb. Ó, de még mennyire nem a legjobb, ne is mondjatok semmit. Viszont valahol el kell kezdeni. Mindentől függetlenül melegen ajánlom e szösszenetet annak, aki felvetette a kérdést. (Úgyis magadra ismersz.)

(EDIT a jövőből #1: Ebben a ficben eredetileg szerepelt Elliot Page korábbi neve, utalásként a Hírügynökség azon részére, melyben Gonosz Klón időutazós képességei először kerülnek bemutatásra, és melyeket összefüggésbe lehetett hozni a tárgyalt filmben Elliot Page által játszott karakter képességeivel. 

Ennek az elemnek a headcanonizált változata volt számomra, hogy természetesen nem Elliot Page maga Klón időutazásban segédkező koordinátora, de ez a koordinátor Klón szerint hasonlított a színészre, így kapta akkoriban - még Page coming outja előtt - az Ellen nevet. 

Tehát a szövegben, és a blog összes írásában általában szereplő Ellen nem azonos a színésszel, így ezeket most első körben nem írnám át a régebbi ficekben. Tudom, hogy ez nem teljeskörűen kielégítő megoldás, és természetesen a későbbi írásaimban ezt szeretném is figyelembe venni, ha esetleg említésre kerülne ez a mellékkarakter. Elnézést az esetleges kellemetlenségekért, ha esetleg valakinek van jobb ötlete a dologra ezen a disclaimeren túl, nyugodtan jelezze.)

kép forrása: Facebook, Sálek Marcell munkája 

×××

Jövőkép

Francba, Ellen. Ez túl rég van!, sziszegi Gonosz Klón, ahogy az időörvény után a régi, ELTE TTK-s stúdióban landol.

Ott ül az asztalnál, szemben a kamerával, ahol Szirmai osztotta az észt a jónépnek, amíg át nem váltott a könyvtárszoba style-ra. 

Apropó, Szirmai: Greg, a maga négy évvel ezelőtti valójában épp a fókuszt próbálja beállítani, de most teljesen és visszavonhatatlanul lefagyott bőrkabátos önmaga láttán. 

– Elkezdted már az adást? – mordul rá Klón, és bár próbálja visszafogni magát, muszáj legalább gondolatban szétszívatnia szerencsétlen fiatal Szirmai frizkóját, mert jézusom, az a haj!

Az előbb említett szerencsétlen Szirmai továbbra sem képes hangot kierőltetni magából, így csak nemet int a fejével, és Klón hirtelen el sem hiszi, hogy ebből a srácból évek múlva a magyar Internet hőn – és teljesen érthetetlenül – szeretett fenegyereke lesz. 

– Oké, ennyire nem kell beszarni. Mindjárt eltűnök, te meg folytathatod a baromságod.

Körbepillant a teremben (a háta mögött egy TV, körülötte rengeteg kamera, pár hangszóró és hangfal, balra a földre dobva egy piros sporttáska), és hát azértvanegykisnosztalgianemsokdevanésmárelismúlt, aztán újra ránéz a megszeppent, fiatalabb Gregre, aki egyszerűen csak pislog rá, kezét továbbra is a kamerán tartja, mintha abba kapaszkodna, fehér pólóján hangjegyek és Berklee felirat, és… Ó várj.

Ez a póló ismerős. Klón szemöldöke a magasba szalad.

– Thor kritikára készülsz? 

– Arra. – Végre megszólaltál, hülyegyerek.

Klón agyában járni kezdenek a fogaskerekek. 

Itt van ez a Szirmai, 2011 májusában, eddig négyéves pályafutása megkezdése előtt – Klón rémálomnak definiálná, részletkérdés –, aranyosan-tudatlanul, és itt van ő, Klón, aki már tudja, milyen pokol fog elszabadulni, ha ez az adás elkészül és felkerül a YouTube-ra. Ha esetleg itt rá tudna ijeszteni a jövővel… Egy próbát megér…

– Na idefigyelj! – Klón felkönyököl az asztalon. – Nincs sok időm, szóval elhadarom. Én a jövőből jött klónod vagyok, amit vagy elhiszel, vagy nem, pont nem érdekel.

Gergő próbál olyan arcot vágni, mintha feldolgozná az infót. Kimondottan bénán csinálja, Klón majdnem fel is röhög rajta, de tartja magát.

– De! Ha belekezdesz ebbe az egészbe, pár év múlva a napjaid nagy része ilyen őrültségekkel fog telni, mint az, hogy most itt megjelentem. Kezdve azzal, hogy leklónoznak párszor… – Elkezd számolgatni az ujjain, de elég hamar feladja. – Ötletem sincs, hányan vagyunk jelen pillanatban. Meeeg aztán felrobbantják ezt a stúdiót, meg Bane a Dark Knight: Rises-ból… – Greg itt félrehajtja a fejét, és összehúzott szemmel, ha lehet, még értetlenebbül bámul az asztal túlvégébe.

– Tudod, jövőre jelenik meg, nem lesz rossz film amúgy, csak… – Nagy levegő, most nincs kritika, dolog van. – Na, szóval Bane elfoglalja a műsort, meg lesz egy doki, aki őrültnek fog nyilvánítani… Nem téved nagyot egyébként, és lesz egy Gazdag Klónod, aki majd pénzhiányra hivatkozva rekeszti be az egészet, és majd ezzel a műsorral világuralomra akarsz törni, és lesznek észak-koreai kapcsolataid, és én is pokollá próbálom tenni az életed, és…

Itt megáll a hadarásban.

Riadt tekintet: check. Döbbent, elkerekedett szempár: check. Szirmai eléggé megijedt: megacheck.

Klón ártatlanul rámosolyog – ilyenkor a legijesztőbb –, ujjait összekulcsolja az asztal fölött.

– Durván kaotikus, ráadásul estig tudnám sorolni ezeket. És ez mind a nyakadba fog szakadni, ha elkezded ezt a műsornak titulált szutykot.

Greg bólint, lassan, pislog párat.

– Így fontold meg, mit csinálsz ma este. – Azzal Klón megköszörüli a torkát, és elkiáltja magát:

– Ellen, vigyél ki inne-

– Várj már! – szólal meg Gergő, miközben végre elengedi a kamerát.

Klón mondata befejezetlenül foszlik el a térben, de ő maga érdeklődve néz fel későbbi genetikai alapanyagára.

– Hallgatlak.

Pár pillanat hallgatás, amíg Greg összeszedi a gondolatait.

– Szóval ez így… Oké. Mármint… Wow. De… Attól még élvezni fogom, nem?

Klón olyan tekintettel mered Gergőre, mely azon szülőkéhez hasonlatos, akiknek hirtelenjében el kéne magyarázniuk páréves gyereküknek, miért kék az ég, meg miért zöld a fű, meg miért mosolyog mindenki olyan idétlenül a fogkrémreklámokban. Egyszóval, feszengve és értetlenül.

Szirmai várakozva bámul rá.

– Mármint hogy érted? – Gratulálok, Klón, legrosszabb időhúzás ever.

– Hogy attól még gyártani fogom-e a részeket, szóval érted. – Greg összefonja maga előtt a karját, és most inkább emlékeztet a négy évvel későbbi verziójára. – Értem én, hogy ezek a dolgok fognak történni, mert ha az elvileg a jövőből jött, bőrkabátban yolozó klónom állítja ezt, akkor elég valószínű, hogy tényleg úgy is lesz, de… Hát azt mondom, ha ettől függetlenül pár év múlva mégis reggelente úgy kelek fel, hogy ezt én imádom és szívvel-lélekkel tudom csinálni, akkor…

– Akkor te ezt csinálni is fogod, minden nehézség ellenére, addig, amíg be nem döglesz. ­– Klón sóhajt, Greg villant egy félénk vigyort.

– Yap, valahogy így.

Klón hümmög, végül röhögve megrázza a fejét.

– Ebben bezzeg semmit se változol. – Hát, ez nem jött be. Gergő is felnevet, míg Klón szigorú pillantása el nem hallgattatja. – Jó, tudod mit, azt csinálsz, amit akarsz. De jegyezd meg: én szóltam.

– Oké… Egy kérdésem még lehet?

– Felőlem.

– A jövőben feltalálják végre a lebegő gördeszkát?

– Na, most menj el a francba. Ellen, mehetünk.