Oldalak

2015. 11. 08.

Sarkalatos pontok

A történet szerint:
Egypercesekből és drabble-szerűségekből szőtt novella; Greg és Gonosz Klón - főleg - múltjából kiragadott pillanatok, mert nem bírok magammal. Hurt/comfortnak érzem, de olyan egész kis szolid módon, és nyugtasson benneteket a tudat, hogy sokkal depresszívebbre sikerült első körben.

× Újabb ékes bizonyítéka annak, Gonosz Klónt találom ebben az egész őrületben a legérdekesebbnek. De ezzel lehet, csak én vagyok így.
Most nincs zeneajánló, mert bár van számom ehhez a fichez, enyhén nem illik ide, de talán enélkül is élvezhetetlen lesz.
Ja, igen: bár Gergő szerint Gonosz Klón és Időutazó Klón két külön személy, ezt egész egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, így itt Klón az időutazó és kész. Jó olvasást.
Ui.: Hát ennek megint nem sok értelme lett.
kép forrása: a Lightmarks Film Productions FF#4 promóképéről
×××

Sarkalatos pontok

Klón lecaplatott a lépcsőkön. Egy-kettő, bal-jobb – halkan kopogott a lépte és port vert a fokokon. 
Határozottan fordult el balra. Először járt ezen a helyen.
– Engedjetek el, ti…
A mondat bezengte a teret, és visszhangot vert a falakon, a csöpögő víz hangjával vegyítve.
Tizedmásodperc volt, amíg Klón megtorpant. Először hallotta a saját hangját.
Szebb lenne, ha a saját torkából szólt volna.

Pimasz mosollyal és keresztbe font karokkal dőlt neki a pince falának.
– ’Reggelt, Szirmai.
Gergő arca, ahogy a földön megkötözve felnézett rá, egy életre az agyába vésődött.
Klón vigyora megremegett.
Először találkoztak.

Valahol itt dőlt el. A körülményeken túl is, annyira sorsszerű volt, hogy nem fogják kedvelni egymást.

***
Verbális csatározásaik mindennaposak voltak, egy idő után teljesen megszokottak. 
Közben felrobbantották Tim Burtont, mert elvileg ő tehetett az egész istenverte helyzetről. 
Persze ettől még semmi nem változott, pusztán annyi, hogy a gonosz ikernek végképp csak Gergő maradt.

És újból csesztetni kezdték egymást.

***
Bár akadtak szép pillanataik.

Greg a heti részt vágta
(ujjai pattantak a billentyűkön),
Klón mögötte zongorázgatott
(ujjai futottak a hangokon:
d’-f’-d”, d’-f’-d”…).

– Zongorahangolást fogsz kapni karácsonyra – motyogta Klón, jutalma egy félmosoly.
– Te meg semmit, de kösz.

Talán előfordult, hogy leültek egymás mellé, és bepróbálkoztak egy rögtönzött négykezessel, ami piszokmód nem is ment olyan rosszul nekik.

(Greg emlékei, tudása; Klón emlékei és tudása.
Így könnyű.
És Klón annyira gyűlölte ezt.)

Azt azért meg kell jegyezni, hogy másnapra a videónak, amin éppen Greg ügyködött, varázslatos módon eltűnt a hangsávja.
Klón váltig állította, hogy köze nincs hozzá. Tényleg igyekezett meggyőző lenni.
És igen, kábé ideáig tartott minden szép percük.

***
– Azta. Szóval, öhm… Gonosz Klón?
– Akár. De hanyagoljuk a gonosz jelzőt, csak Klón.
Kezet fogott Imivel.

– Felőlem Zoli is lehetnél, a Gonosz Klón legalább kifejező – vont vállat Greg, ahogy kortyolt egyet a kávéjából.
– Nyilván. Mutatja a kreativitásod szintjét.

Azért Gonosz Klón maradt.

***
– KLÓN!
– NE ORDÍTS!
– BOCS! KLÓNT NEM LÁTTAD MA?
– FOGALMAM SINCS, HOL VAN!

Greg végigcsörtetett a lakáson, hóna alatt egy kerekek nélküli és kimondottan ramaty állapotban lévő gördeszkával, az arcán pedig a világ minden dühével.
– Hol az istenbe vagy?
A nappaliból benyitott a dolgozószobába, egyetlen és utolsó aduászaként Klón tartózkodási helyére, de csalódnia kellett: a szoba üres csöndbe, kintről dőlő napsütésbe és hideg monitorfénybe burkolózott.
Gergő beljebb sétált, és bár csak egy futó pillantást akart vetni a könyvespolcra, azonnal megakadt a szeme egy dolgon. Vagyis pont annak a hiányán.
Hiányzott a kalap.
A helyén Greg egy tépett szélű papírfecnit talált.
A kézírás megtévesztően hasonlított az övéhez.

Ugye nem kell már?

Greg összeráncolt szemöldökkel olvasta el újra és újra ezt a kis fikarcnyi sort, és egyszerűen ötlete nem volt, hogy mihez kezdjen vele. Aztán megint ránézett a valaha gördeszkának csúfolt valamire.
– Búcsúajándék, hah?

Szóval Klón elment.
Greg meg úgy döntött, hogy menjen.
Nyugodtan élje az életét, addig sem szapulja az övét.
Kapott híreket Észak-Koreáról, gengszterekről és hasonlókról, és jobb híján elhitte őket, mert miért ne? Annyira nem érdekelte, hogy maga nézzen utána.

***
Aztán jött Bane, meg cameók, és egyebek.
Klón remekül volt, és Greg ezzel le is tudta a vele való foglalkozást.
Talán akkor ordított vele kicsit, mikor kinyírta Imit a Normafán.
Az megint egy érdekes este volt.
De amúgy ennyi, megpróbálta kizárni az életéből, amennyire csak lehetett.
Csakhogy aztán elmegyógy.

Kicsivel később

Nincs Klón.
Nincs Bane.
Pislog. Pislog. Pislog.
A műsor nem létezik. A stúdió nem létezik. Az úgynevezett Szerkesztő
Stop.
Levegő. Levegő. Levegő.
Klón eltolta magát a székkel az asztaltól, továbbra is tartva a szemkontaktust a fehér köpenyes férfi kimerevített képével.
Tehát most tagadták le faarccal az életét. Nice.
– Létezem, baszd meg.
Kijelentésnek szánta. Határozott ténynek. Bizonytalanul hangzott.
Saját hülyeségén nevetett fel.
Miért zaklat ez fel ennyire?… Erről is Szirmai tehet.
Lecsapta a laptop tetejét, felpattant, és gyors léptekkel kiviharzott a dolgozószobából.
A kalapot az asztalon hagyta.

Meg kölcsönvette Gergő bőrdzsekijét.
Egyik idősíkból ugrálva a másikba… Na, aközben rohadt hideg tud lenni.

***
Akkor játszunk, Szirmai.
Vigyázz, mert ismerlek.

***
Csak előbb jöttek a többiek.
Klónnak rémlett valami nagyon-nagyon halovány emlék róluk, de igazán ő se tudta hova rakni az öltönybe bújtatott ficsúrt, az amerikai patriótát játszó tagot, na meg az orrhangú művészjelöltet.
Őszintén, pont leszarta a többi klónt.
Aztán Gazdag meg az ő üzletember személye úgy döntött, berekeszti a műsort.

***
– Szóval te a jövőből jöttél.
– Igen. És ha nem teszünk semmit, ennek az egésznek vége van, úgy ahogy van!

Klón legalább elmondhatta magáról, hogy megpróbált segíteni, Greg nem vethetett a szemére semmit ezek után. Meg nehogy már más tiporja el ezt a műsort. Ez az ő joga.

És amíg két klón egymás ellen játszott, Greg egy harmadikhoz fordult.

***
Telefonbeszélgetés:
– English Clone?
– Hi bro. How ya doing?
– Do me a favour.

Jóval később

Kezdődjék a show.

– Hidd el, ez fontos, és ez a te felelősséged, nem tudja más megcsinálni.
Klón és Greg szemtől szembe. Klón kalap nélkül, fekete bőrkabátban; ő most szimplán Időutazó.
Eddig remekül játszik.
És most mondta ki az aduászt.

Gergő ránézett, kelletlen elhatározással a tekintetében, hogy:
– Igazad van.
Klón megengedett magának egy önelégült mosolyt. Elérte a célját.
Édes a bosszú, és egyéb klisék.
Csak azt a különös aggodalmat nem értette Greg szemében, amikor megemlítette a nevét.

***
Én szóltam.
Bármit a drága műsorodért, igaz?

***
Greg a biztonság kedvéért felhívta Klónt párszor.
Tény, jó rég kereste már.
Először érdeklődve. Kicsöngött.
Aztán gyanakodva.
Értetlenül.
Dühösen.
Dühösen még egyszer.
Aztán pakolni kezdett.
(A kétségbeesett híváshoz, pláne az aggódóhoz hiányzott mind a türelme, mind a becsülete.)

***
Greg fel-alá rohangált, szobából be, szobából ki, a nappaliban lévő táskák pedig lassan megteltek.
Imi a bőrfotelből figyelte addig, amíg bele nem szédült. Segített volna, de Gergő idegessége három méternyi sugarú körben vibrált a térben, nagyjából egy öngyilkossággal ért fel a közelébe menni.
– Tehát tényleg elmész érte.
– Nem kockáztatok.
Hopp, ott repült egy póló.
Szünet. Gergő itt van, Gergő elsuhant.
– És akkor Észak-Korea?
– Elvileg. – Megcsóválta a fejét. – Hihetetlen, mi?
Újabb szünet. Imi mocorgott a fotelben.
– Saját zsebből?
Greg lecövekelt a szoba közepén, majd a homlokára csapott.
– Tudtam, hogy elfelejtettem valamit. Öhm, hát… Te sem hiszed, hogy az öltönyös haverunk megbocsátott a…?
Mondatát félbeszakította Imi sóhaja, majd gyors pötyögése a telefonján. Greg néhány szapora pislogás után Imi felé tátogott egy hálás 'Kösz'-t, majd egy pillanat: már ott sem volt.
– Talán elég részeg lesz ahhoz, hogy ne kérdezzen vissza - emelte a füléhez Imi a készüléket.

Névjegyzék - Keresés: G-A-Z-D…

***
Elég részeg volt.

(– Te.
– Igen.
– Nyaralni mész.
– Simán.
Hívás bontva, pénz átutalva.)

Greg pedig elutazott pár hétre. Csakis a műsor biztonságáért.
Meg hát utazgat kicsit. Körbenéz. Forgat.
Nesze neked, Gonosz Klón.

Gonosz Klón eközben rohadtul máshol lébecolt.
De ne mondd már, hogy ezt nem sejtetted, Gergő.

*** 
Awh, a kalap nélkül már fel se ismersz?
Nesze neked, Szirmai Gergely.

De ne mondd már, hogy nem láttad a revánsot, Klón.

***
– Hé, Klón. Örülök, hogy vagy nekem.
Klón beleremegett a mondatba, majd eltűnt téren és időn át.
Greg sóhajtott, és még ő maga is elgondolkodott, volt-e igazságtartalma előbbi kijelentésének. 

***
Tehát itt tartunk most.
És hogy mit hoz a jövő?
Klón talán tudja.
Talán végignézte.
Lesznek még itt érdekes dolgok.
Ami viszont biztos: soha nem fogják kedvelni egymást.
Mármint, komolyan.
Soha.

8 megjegyzés:

  1. Oh, ez... oh.
    Nem számítottam arra, hogy ennyire megragadod.
    Szóval a jelenet ugrálás/váltás az jó volt (mint az időben ugrálás), egy-egy félpárbeszéd, egy-egy félpillanat, és olyan kereken, de mégis lezáratlanul és a végén sejtetőlegesen bemutattad a történetüket. Tetszett, hogy nem voltál mindenben nyílt, hogy leírd a körülményeket, csak az épp szükséges mondatokat adtad, ami pont elég volt.
    Nos, én maradok őszinte híved, s várom bizony a következő történetet. :)

    VálaszTörlés
  2. Зима: Köszönöm szépen, régi vágyam volt már, hogy konkrétan Greg és Klón kapcsolatával foglalkozhassak, mert hát na, erről lehet mit írni. (És még fogok is. Mert még mindig lehet mit.) Örülök, hogy bejött a stílus, először írtam így, nem is éreztem annyira jónak, de visszaadtad a hitem. :) A következő történet meg: nos, vagy sírni fogunk rajta, vagy röhögni. Sírva röhögni. Röhögve sírni. Szóval valahogy így. :D

    VálaszTörlés
  3. Ahhhh a gyengéimre tapintottál!
    Oké, előszőr is imádom a jól megirt gonosz karaktereket, a mögöttük sejlő tragédiákat, és azt, hogy miként szok össze két ellentétes karakter.
    Mert nekem aztán senki be nem magyarázza, hogy ezek ketten nem tudnának meglenni egymás nélkül! És ez annyira aaahhww! Roppant cukik :333
    Te meg egy nyomorult zseni vagy, mert olyan szépen játszottál az infóadagolással! Mindig pont eleget tudtunk meg, sosem keveset, vagy sosem túl sokat, hogy miképp viszonyulnak ők ketten egymáshoz ahogy telik az idő és ez egyszerűen lenyügőző. A szerkesztés is, és komolyan becsüllek, hogy nem dobtad ki a gépet az ablakon, a blogger szereti úgyis elcseszni a formázást.
    Aztán még az is megfogott, hogy ők ketten mégis elválaszthatatlanok egymástól, mindegy mi történik, hogy Greg mellett mindig ott lesz Gonosz Klón, és ez így nem tudom miért, de megnyugtat. Hiszen mindig kell egy Gonosz a képbe, nem igaz?
    A történet maga is ugyanezt sugározta felém, és ez mosolyt csalt az arcomra, szóval őszintén remélem, hogy írsz még velük!
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
  4. Eva Reyklani: ... Komoly? Megtörtént?
    Megtörtént, hogy pontosan az jött át egy ficből, amit mondani akartam, sőt, még sokkal több is, mint amit én gondoltam, és...
    Szeretlek. Most nagyon szeretlek.
    Mert igen, Gonosz Klón mögött sejlenek olyan dolgok, amiket soha az életben nem fog bemutatni a műsor, mert ez nem reszortja, hogy neki most itt igazi karaktereket kéne építeni, és ezt teljesen meg tudom érteni, tényleg nem erre van kihegyezve, de mégis, még így is sikerült ennek az aspektusnak valahogy átjönnie a részekből, hogy Gonosz Klónnak van oka arra, miért ilyen. És ez igenis tragikus okokra vezethető vissza, amiket nem itt fogok ecsetelni, mert arra vannak az írásaim. Ha vannak. Hjaj, igen, tudom, nincsenek, de azt majd kitárgyaljuk.
    És igen, ahogy mondod, bármi történik, ez a két hülye nem fog szabadulni egymástól, és ez így helyes.
    Vagyis de, egy esetben talán megszabadulhatnak. De az egy másik fic. És én nagyon fogok bőgni rajta, amíg Klón a szemembe röhög, hogy ne depressziózzak már itt, fun van.

    VálaszTörlés
  5. MEGJÖTTEEEEEEEEEM
    Ennyi rajz meg minden zene és kifakadás után már illett idetolnom a pofám, és eszembe jutott, miért is akartalak én már korábban is noszogatni, hogy írjál már sűrűbben. Mert én egyszerűen ÚGY imádom a fogalmazásodat, hogy rothadj már el! *szeretlek tudod te no*
    Hol kezdjem, sokfelé van a fejem, hol kezdjem, hol... gyengém az ilyen stílus. Szeretem amikor kevés szóval mond el az író sok mindent, és most megpróbálom nem kimásolni az egész ficet.
    Azt közben halkan megjegyzem, hogy én sunyin elindítottam a TDG Human albumját a háttérben, és amikor a dőlt betűs "Nincs Klón. Nincs Bane." sorokhoz értem, Akkor indult el a Painkiller.És én így *hörögve pofára esik és ott marad, mert Klón feelsek b+, érzelmi roncsok leszünk egy slusszpoéntól*
    "Egyik idősíkból ugrálva a másikba… Na, aközben rohadt hideg tud lenni." Ez az a mondat amibe futólag beleszerettem, és újra olvastam, hogy mélyedjen a kapcsolatunk.
    Aztán csalfán megcsaltam ezzel a két másik mondattal, "Imi a bőrfotelből figyelte addig, amíg bele nem szédült. Segített volna, de Gergő idegessége három méternyi sugarú körben vibrált a térben, nagyjából egy öngyilkossággal ért fel a közelébe menni." Bár itt az egész interakciót tapsikolva olvastam, nem azért, mert IMI (az csak hab a sütemény tetején), hanem mert ez volt úgy az egyetlen kis momentum, ahol nem Klónt, a klónokat és Greget hallhattuk-láthattuk, hanem csak Imit meg Greget a két "egyszerű emberünket", akik valahogy eltörpültek a dolgok közepette.

    És a vége, ahol kiolvastam Klón félmosollyal megfűszerezett "nemtörődöm" vállvonását (mert közben igen is törődik, csak, hagyjuk rá Bandira), wahahhh... újra akarom olvasni. Olvasni akarok még. Ííííííírj drága lelkiismeretem, ne hagyj minket lógva úgy mint Szirmai!

    VálaszTörlés
  6. Müzlim: Így kissé megkésve, de nagyon köszönöm a kommentet, mindig öröm és megnyugvás látni, hogy elviselik az emberek a minimalista mondatszerkezeteimet, pláne, ha még tetszik is nekik, szóval tényleg ezer köszönöm. :)
    Amúgy meg a Bandi feelsek erősen károsak az egészségére, zenével és anélkül is, mint azt már láttuk egy párszor, drága, szóval csak óvatosan velük :D
    IMIÉK meg… Szeretnék minél többet belőlük is mutatni úgy, mint nagyjából átlagemberek, de hát én itten úgy tűnik, klónból való barmokra vagyok specializálódva, és szegények így azért elég háttértáncos szerepbe vannak kényszerítve, most mit lehet ezzel tenni.
    A végéhez meg csak annyit, hogy pontosan. Ott az a félmosoly. *begubózik a sarokba a takarójával meg a chococcinójával, mint mindig, amikor ez eszébe jut*
    És igyekszem írni, mint a nyüzüge, de amúgy is ígértél nekem igazolást az óráimra, kérem aztat! :D

    VálaszTörlés
  7. Ez még mindig annyira kibebaszott zseniális. Akárhányszor olvasom nem tudom megunni, meg akarom kérni a félmondataid kezét.
    És oda vagyok azért ahogy Gergőt bemutatod, tudom, tudom hogy folyton nála akadsz meg de damn, ahhoz képest hogy néha kvázi démonizáljuk a személyét a ficijeidben viszont azért megmarad annak a srácnak akinek megszerettük, az a cinikus kis szemét akinek azért mégis van lelke, és a nagy szívében még a klónoknak is jut hely egy kis zugban. Amikor telefonál és leírod a váltakozó érzelmeket, minden olvasáskor csapkodom rajta az asztalt mert YAS THATS IT, THIS IS IT, itt látom s érzem rajta hogy amúgy ezek bajtársias frenemyk a kezdetek óta és ettől engem nem lehet megfosztani.

    Ahh, nem tudom hova ragozhatnám. Bele vagyok habarodva. A mini jelenet Imréékkel azóta is a gyengém mert az interakcióik a lelkikenyerem, és bahahhh. Bahahhh, alig szerepel de azt is konkrét momentumként látom magam előtt a lakásban.

    Szóval igen, nagyon élem ezt a ficed, mindegyiket, de mindegyiket másért.

    VálaszTörlés
  8. Müzlim: A félmondataim készséggel hozzád mennek és alapítanak családot a te félmondataiddal, érzem, hogy boldogok lesznek együtt. (Mese AU, itt jövünk majd egyszer.)

    Gregről… Hát, mit mondhatnék, néha megverném persze, de csak szeretetteljes nevelési szándékkal, hogy észbe kapjon, mi a jó édes francot csinál. (… hol a split kritika három hete édes fiam.) De azért nyilván szeressük a Főszerkesztő Urat, és igyekszünk csak a megfelelő helyen démonizálni. (Lesz ez még BillGreg, Cipher engem úgy segéljen.)

    És ezek nyilván frenemyk, és ehhez nem fűznék többet, kitárgyaltuk már ezt, és szerintem többször is ki fogjuk, talán csak annyit mondanék el újra, hogy az egész műsorban ez a kapcsolat fogott meg először és még mindig ez az egyik kedvencem, remélem, nem lesz megint elcseszve, ha már egyszer el lett, még egyszer ne legyen.

    És cuddlebroinkkal is kellenek még jelenetek, és azon vagyok, hogy legyenek is, hátha most már azért ők is visszatérnek régi, nagy broságukhoz.

    Még mindig eszlek meg, Jávor :3

    VálaszTörlés