KHUTYHA

A történet szerint:

Gonosz Klón és Nudli sorsdöntő találkozása. Amúgy csak egy rövidke se füle-se farka, igazából fluffnak indult dolog, mert ez a Noodles pont elég édes ahhoz, hogy passzoljon ide karácsonyra. Csak arra nem gondoltam, hogy Klónnal együtt engem is megszívat.

× Kellemes ünnepeket első körben minden Turbékoló-olvasónak, Szerkesztőségi Tagnak, Random Kollégának, Görbe Tükör-hallgatónak, AFK Légiósnak és igazából annak is, akinek gőze sincs az előbb felsorolt titulusokról, csak betévedt ide!
Remélem, mindenki döglődik a kajakómában a karácsonyfa alatt fetrengve az ajándékaival. (Mármint, én tényleg fetrengek az ajándékommal. Kaptam egy pihe-puha-megsülős takarót, főleg azért, és abba beburkolózva olvasok minden, a suli miatt kimaradt könyvet valaha.)

Úgy gondoltam, épp eléggé elkutyásodott a HH ahhoz, hogy a bolhazsák a blogra is befészkelje magát, meg hát már ő is a műsor része, ha akarja, ha nem, szóval be kellett iktatni Noodlest a fandomba.
Többet lehet, hogy az életben nem írok ezzel a kutyával, mert ez a szösz is úgy sikerült, ahogy, de legalább itt van velünk ő is az őrületben, yeay.
Macskám meg tök kis féltékeny volt miatta, még rá is feküdt a laptop billentyűzetére, hogy hátráltassa a munkálatokat.
Most is itt nyávog.
Ui.: Klóntól előre is szeretnék elnézést kérni, ha esetleg túl kedvesnek gondolná magát az itt leírtak alapján, mert itt tényleg karakterhűtlenül... Öhm... Nem-szemétládának sikerült szerintem, de hidd el, drága Klónom, ez már a javított verzió, mert amúgy sokkal aranyosabb és sokkal apukább lettél volna azzal a kutyával.
Ne akadj ki. (Majd a továbbiakban törlesztek neked, annyira badass leszel, mint senki soha.)
Jávornak, Agnesnek és Májkinak köszönöm a szolidaritást, a segítséget, és hogy kibírtátok írói hisztimet.

kép forrása: Instagram, és nem, Klón nem cukiskodik ennyit a ficben

×××

KHUTYHA

Szóval.

Egyszer csak ott volt az a pincsi. (A helyes megnevezés a francia bulldog, de nem baj, egykutya. Hah, érted.

Oké, végül is kicsinek kicsi mindkettő.)

Amikor Gonosz Klón először a dögbe botlott Szirmai konyhájában, kábé néhány héttel ezelőtt, hajnal volt. Az a nyúlós, télies fajta, amikor már enyhe világos van, de még mindenki alszik, és a falakat szürkés fények verdesik.

Na, hát ez pont passzolt, ugyanis Klónt meg éppen szarrá verdesték nemrégiben, és a szegény, ártatlan pára továbbra sem értette, ugyan mi sérelem érhette általa a motoros banda tagjait, csak egy körre akarta elvinni azt a járművet… Aztán talán örökre, de ezt csupán, mint opcionális lehetőséget tartotta számon. A srácoknak mondjuk ez az érv sem nyerte el a tetszésüket, annyira nem, hogy elteleportálni is alig tudott ökleik és egyéb, egykezes fegyvernek használható tárgyaik elől.

Szó mi szó, Klónunk csúnyán leamortizálódva, hullafáradtan, fojtott hangon szitkozódva kutatott Gergőék hűtőjében jég után, hogy legalább az a szép lilás monokli a szeme alatt ne lüktessen annyira.

Ja, és mindezt a legnagyobb titokban és a korai óra jótékony csendjében, egyáltalán nem hiányzott neki, hogy a Szirmai elküldje őt ötvenhetedszerre is a nem létező anyjába.

Nos, ha a mirelit zöldség előbb akad a kezébe, akkor az ember klónja azzal éri be, Klón az arcához nyomta a zacskó fagyasztott borsót, szisszenve kihátrált a hűtőből, a lehető leghalkabban bevágta az ajtaját, és nekidőlve, lehunyt szemmel adózott egy perc néma csönddel helyben hagyott önmagának, majd ásított.

Ekkor hallotta meg azt a hangot.

Azt a kis irritáló nyüszögéses röfögést.

Mintha az előbb is felfigyelt volna rá egy tizedszekundumra, meg mintha kaparásztak is volna akkor a konyha kövén, de azt hitte, a füle káprázik még az ütésektől.

De nem, valami tényleg vinnyorászott, és ami ijesztőbb, vagy shit, dehogy, inkább szimplán érdekes, hogy ez a valami irtó közel lehetett, Klón alig fél méterre saccolta be a pontos helyét, mielőtt kinyitotta a szemét.

Tévedett. Konkrétan a vakarék ott csücsült a lábánál, és bámult fel rá a túlméretezett gombszemeivel a korai félhomályban, nagy denevérfülei kissé csálén meredtek az égbe, a tekintetéből pedig az átható káröröm sugárzott, hogy most megvagy, szét fogom ugatni a házat, baszdmeg.

Oké, az utóbbit talán csak Klón képzelte hozzá a helyzethez megütközött pislogása közepette, mert amúgy a dög szuszogva szimatolni kezdte a farmerját, és nem úgy tűnt, mint aki házőrző üzemmódban működik épp. Vagy úgy egyáltalán.

De hát a paranoia, na meg az álmosság nagy úr.

A cukiság pedig megtévesztő fegyver, ezt megtanulta egy raptorkölyöktől, akit el akart hozni magával házikedvencnek, viszont a csöppség megpróbálta megzabálni a karját, így valahol érthető is hirtelen ijedelme.

– Hát te meg? – csúszott ki Klón száján halkan, ahogy a fenevad felágaskodott a lábára, és nagyon úgy tűnt, mint aki azt kéri, hogy vegyék fel.

Hát ő meg Szirmai új kiskedvence volt, igen, most már emlékezett, nagy unottan átpörgette ezt az infót Facebookon, hát persze, az izé… Mi is volt a neve?

Megvan, Nudli.

Mivel a Nudlidög még mindig Klón kezébe kívánkozott, ő zavartan félrepillantott, hátha kap némi segítséget a konyhabútoroktól, hogy most mi a franc legyen, de miután belátta, hogy ennyire leszapulva az ő agya sem lehet, így csak lehajolt, szabad kezével arrébb paterolta a kutyát, és egy krákogás után a tőle telhető legGregesebben hangsúlyozott suttogással – így is kissé álomittasan rekedtre sikerült – az ajtó irányába fordította:

– Tűnés, Noodles.

Az eb meg visszafordult, és nézte tovább az arcát.

Klón mélyet sóhajtott.

– Nem a Gergő vagyok, oké? Csak… Menj, és nem láttál semmit. – Óvatosan meglöködte a lábával, hogy induljon már kifele, de makacs kis Nudli nem ment.

Ilyen hülye állat a világon nincs. Klónt az sem hatotta meg, hogy elvileg még kicsi és alig pár hetes, elvileg ő is max négyéves, nem ettől függ az ész, hülye a vakarcs és kész.

Mondjuk amilyen a gazda, olyan a kutyája, szóval igazából Klón már szinte sajnálta a szőrpamacsot, lehetett volna belőle okos dög is, de nem, mert őt a Szirmai hozta haza magával, milyen kegyetlen a sors.

Heh, majdnem ismerős a sztori.

Egy pillanatra felmerült a szimpátia gondolata az ebbel, aztán elkezdte terelgetni Nudlit séta közben a kijárat felé, hogy a teleportban legalább ne zavarja meg, és esetleg azért, hogy ő ne ijessze meg a kutyát a térugrás kékes fényével.

Meg még véletlenül a kis szaros beugrik az időörvénybe, aztán lesz belőle időutazó kutya.

Nem is rossz, felírja magának az „Amivel legjobban kicseszhetünk a DNS-alapunkkal” listájára.

„Veszítsük el az időben a kutyáját!”

Egyszer megcsinálja, de nem ma.

A kutya körme neszezve kopogott a padlón, ahogy szedte a tappancsait, a fülei zászlóként lengtek, és kutyafuttában meg Klón mondjuk nyolcvanhatszor esett el benne majdnem, de fő célját elérte, Nudli kint volt a konyhából.

Ami igazából részigazság, ugyanis ami azt illeti, mielőtt becsukhatta volna az ajtót, Nudli fogta magát, és leült a küszöbre.

Igen, határozottan, mint a gazdája, van olyan idegesítő, ráadásul látta rajta, hogy ha még egyszer rugdosni kezdi, hiába teszi ezt egész finoman és hozzá mérten kedvesen, a dög kiskutyai hévvel fogja szétugatni a hajnalt.

Tehát taktikát váltott.

– Ha nem indulsz kifelé, mamuszt csinálok belőled, értetted?

Nudli nyüsszent egyet, hangosabban a kelleténél, Klón össze is rezzent, és hirtelen, csupán egy pillanatra felébredt sohavolt lelkiismerete, hogy ugyan mi van, ha a kutya tényleg értette, hogy lábbelit készül szaggatni belőle abból az egyszerű indokból, mert az istenért nem hagyja békén.

Bár amúgy ez egyes embereknél azonnali indoknak számított a halálra, és come on, érdekelte valaha is, hogy megsérti egy vakkancs lelkivilágát?

– Jó, oké, atyaég, ne vedd már ennyire a szívedre, szép papucs lennél, hidd el – rakta le a mirelit borsót a pultra, és sebeitől nyögve felvette helyette a kutyulit. Próbálta nem nagyon forgatni a szemeit.

Erre Nudli elkezdte nyalogatni az állát.

– Ne nyálazz már össze, pfuj, na. – Kicsit eltartotta magától a kölyköt, majd elhúzta a száját. – Sonkaszagod van. Oké, figyelj, nem tűnsz tárgyalóképesnek, de örülnék, ha nem köpnél be a gazdádnak, hogy itt járkálok, oké? – Megvakargatta Nudli füle tövét. – Cserébe nem leszel mamusz.

A dög erre a következő pillanatban ráharapott Klón ujjára, éppenhogy, óvatosan és nőiesen, de pont annyira, hogy Klónnak vissza kelljen fognia egy jól irányzott kiáltást a nagyvilágba.

– Ne egyél már meg, baszki, ledoblak! – suttogta ingerülten, és meg is ingott a Noodles a kezében, aztán rájött, hogy megint egy kölyökkutyát fenyeget. – Hjaj, hagyjuk. Öhm… Kaját még tudok ígérni, ha nem riasztod a házat, amíg elmegyek. Mit szólsz a… Hozok neked T-Rex csontot, jó?

Nudli megállás nélkül izgett-mozgott a kezében, megpróbált felmászni Klón vállára, ő meg alig bírta vissza - meg lefogni a hülyéjét.

– Au, au, AU! Nyugi már, ne örülj nekem ennyire. – Nudli csak nem maradt nyugton, Klón türelme pedig soha sem létezett, és még az is véges volt, főleg, hogy már félig aludt, szóval fogta a mellső mancsai alatt a állatot, maga elé tartotta, és kimért hallgatással a szemébe nézett. Nudli szinte kérlelően pillogott vissza rá, hogy hadd használhassa megint mászókának a vállát.

Klón rávigyorgott.

– Most untalak meg végleg, kisdög, szóval megvolt a gyereknap, takarodhatsz kifele. És tudod: kuss van. – Azzal letette (nem dobta) a kutyát a küszöb elé, és mielőtt Nudli reagálhatott volna, szofiszitikáltan rácsukta az ajtót. 

Pár másodperc csend, vagyis folyamatos röfögő hang, ahogy Nudli levegőt vett.

Klón arra gondolt, még talán haverok is lehetnek a szőrpamaccsal.

Aztán Nudli éktelenül kezdte el kaparni az ajtót, morgott és vakkantgatott magas kis hangon, szóval még azokat az istenverte holtakat is felverte, akiknek a szellemét Musical Klón szokta látni.

– Baszd meg, Nudli, megígérted – sziszegte Klón, kint már felkattintották a villanyt, Nudli meg csak nem hagyta abba, szóval amilyen gyorsan lehetett, el kellett tűnnie.

Mire Greg kómás fejjel odaért (– Jól van, most meg mi a francot láttál, hogy ugatnod kelljen?), nem maradt más utána, mindössze pár lassan foszló halványkék fénycsík a levegőben, meg a mirelit borsó a konyhapulton.

Szóval.

Egyszer csak ott volt az a pincsi. (Továbbra is francia bulldog.)

A pincsi pedig nem kapott T-Rex csontot.  

De Klón a pincsit szívesen megetetné egy T-Rexszel, apropó.

Listára vele.