2020. 06. 09.

Avengers Book Tag! GYÜLEKEZŐ!

A drága GwenPage hívott ki erre a tagre nagyon-nagyon-nagyon régen, és nagyon-nagyon-nagyon köszönöm neki. Annak ellenére is, hogy ezzel együtt mélységesen el kellett gondolkoznom azon, milyen szégyellnivalóan kevés könyvet sikerült olvasnom mostanában (magyar szakom ellenére, vagy éppen ezért, szégyen s gyalázat).
Ejnye, no, azért ne féljetek, megoldjuk a dolgot, meg igyekszem kevésbé csalódáskeltő válaszokat adni.
kép forrása: saját bénácska gif, mégis mi másból

Avengers Book Tag

1. Vasember - Egy könyv, ami megnevettetett
Bulgakov: A Mester és Margarita. Örök kedvenc köteteim egyike, kíméletlenül és megfoghatatlanul szórakoztató (minden egyéb érzelem mellett), és elnézést, ez a párbeszéd még mindig Comedy Gold™, you can't change my mind.
– Vodka? – kérdezte Margarita. A kandúr úgy megsértődött, hogy ültében nagyot ugrott a széken.
– Már engedje meg, királynő – méltatlankodott. – Csak nem hiszi, hogy egy hölgynek vodkát merészelek tölteni? Ez tiszta szesz!
(Egyébként meg ha nem értetek egyet, egye fene, olvassatok akkor Good Omenst. Nyilvánvalóan.)

2. Amerika Kapitány - Egy könyv pozitív üzenettel
És most jöttem rá, milyen lehangolóak az olvasmányaim úgy általában. Nézzük csak.
... Megnéztük. Lehet röhögni, de az első, ami eszembe jutott, az Szabó Magda Tündér Lalája? Igen, mondjuk, megteszi.
Gyerekkorom meghatározó könyve egyébként, és pár hónapja egy-két magánjellegű esemény miatt elő is vettem újra a polcról szegény, sokat megélt példányomat belőle.
Jólesett a kis megtépázott lelkemnek.

3. Natasha Romanoff - Egy könyv kick-ass női hőssel
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya. Nem ezzel a választással leszek a legnépszerűbb, tudom, főleg mert akadémiai szinten lehetne kiérvelni engem itten a kiskapun, de vállalom.
Direkt nem mondom meg, kire gondolok "női hős" alatt. Ez a lényeg.
Meg amúgy még egy Szabó Magda, most ki mit nevez kick-assnek, de hogy Az őz egy rohadt jó, sőt, kifejezetten ijesztő könyv a maga nemében, azt remélem, senki nem vonja kétségbe

4. Sólyomszem - Egy könyv, amit jó lenne, ha többen olvasnának
Karen Thompson Walker: Csodák kora. Aktuálisabb talán, mint valaha.
Várjuk együtt rettegve, ma felkel-e a Nap. Vagy holnap. Vagy azután.
Update: Ezt úgy három hónapja írtam amúgy ide, és atyaég. Mi az isten történik odakint.

5. Hulk - Egy könyv, ami feldühít
A szirén! Kiera Cass! Mi az az utolsó tizenöt oldal?! Addig egy egyszerű kis tinglitangli szerelmecske történetecske, némi misztikus Óceánnal feldobva, hogy örüljön a szirénszerető szívem, és olyan kellemesen elvoltam vele, aztán az utolsó tizenöt oldal olyan ütnivalóan problémás lett, hogy legszívesebben tényleg. Ütöttem volna.
Azóta sem tudtam feldolgozni teljesen.
Illetve frissebek közül Houellebecq Elemi részecskék című könyve volt ilyen, nagyon sajnálom, de engem messze nem szórakoztatott annyira, mint amennyire mondták, hogy szórakoztató, sőt, kifejezetten idegesített.

6. Thor - Egy karakter, akinek csodálom az erejét
Shadow Moon. Neil Gaiman: American Gods.
A sorozat miatt került újra elém a történet, és oh boy, szeretem még mindig.
Egyébként meg lehet egyedül vagyok ezzel, de most ugye kijött egy új Éhezők Viadal-regény Suzanne Collinstól, az Énekesmadarak és kígyók balladája, és bár ennek a könyvnek még nem álltam neki, mégiscsak újra a szemem elé került az egész Hunger Games-sztori, de amúgy... Katnisst még mindig iszonyat érdekesnek tartom. 
(Beírhattam volna kick-ass női karakternek, ha kissé pofátlanul felszínes akarok lenni, de tudjátok mit, nem akarok az lenni.)

+ 7. Lokkancs - Egy nagy meglepetést okozó csavar
JOANNE HARRIS: KÉKSZEMŰFIÚ! Méltatlanul kevesen ismerik, pedig. (De köszi Jávornak, hogy anno bemutatta nekem.)
Ez volt az a könyv, aminek elértem a csavarjához egy bulgáriai estén, lecsaptam a könyvet az ágyra, és kiordítottam volna az erkélyről a Fekete-tengerbe bele, hogy ERRE HOGY NEM JÖTTEM RÁ?
Mert ez a könyv zseniális egyébként. Azért.
(A másik ilyesmi élmény amúgy Dan Brown Infernója volt, csak egy fokkal finomabb katarzissal. De attól is kifeküdtem.)

Ezek voltak a válaszaim, nem váltottunk világot velük, de hátha valaki kedvet kap belőle a kiemelt címek olvasgatásához.
Ha meg nem, akkor is fun volt kitölteni ezt a taget.
A többit pedig most rátok bízom. Akinek hirtelen kedve támadt megosztani tematizált olvasmánylistáját ugyanilyen bejegyzés, vagy akár itt lent kommentformában is, csak nyugodtan, kifejezetten kíváncsi vagyok rájuk.
Mad

6 megjegyzés:

  1. #visszafogokjönnikommentelni,csakelnefelejtsem

    VálaszTörlés
  2. Abeth: #örömhallanirólad #gyerecsak :"D

    VálaszTörlés
  3. Nah itt.
    Egy: ez a gif :D zseniális.
    Kettő: áhh, nekem is ki kéne tölteni ezt, mert Gwen engem is meghívott, és még nem jutottam el odáig... :(
    Három: ebből sokat olvastam, de azért mégis csak volt, amit nem, mondjuk a dühítőket el sem fogom olvasni xD A Mester és Margarita amúgy tényleg jó, nagyon nehezen vettem rá magamat, mert ajánlott volt gimibe, és eddig nem volt különösebben semmi sem jó, amit ajánlottak. De ez meglepett. A Kékszeműfiú pedig csodálatos * - * és úgy örülök, hogy Dan Brown is felkerült :D
    Négy: nekem sincs időm olvasni :( botrányosan nem és mindig csak szomorúan ránézek a könyvekre, amik csak gyűlnek a polcomon :( *sad time*
    Jó volt amúgy a tag :D újabb könyveket nézhetek meg, és talán egyszer a nyár folyamán én is kitöltöm xD

    VálaszTörlés
  4. Abeth: Hát tényleg itt vagy!
    Egy: a gif köszöni, lehetne jobban is szerkesztve, de ez lett az új digitális tollam első kísérleti alanya, szóval ilyen lett, evvan :"D
    Kettő: töltögess csak nyugodtan és saját tempódban, látod, hogy én is eddig vártam szégyenszemre, mert így... Élet. De kész van! Kíváncsian várom majd a te válaszaid :"3
    Három: yeay! Egyrészt örülök, hogy néhány olvasmány közös élmény, másrészt meg annak is, hogy azért nem mind :"D
    Indokolatlan fun fact: A Mester és Margaritát szerettem volna húzni anno magyar emelt érettségin (nem sikerült, damn it), de továbbra is borzasztóan imádom! És egyszer szeretnék belőle igazán jó színházi előadást látni. Cool lenne.
    ÉS IGEN, VÉGRE VALAKI, AKI ISMERI A KÉKSZEMŰFIÚT! Az a könyv csoda. Iszonyatos, brutális, szív- és észfacsaró csoda. Újra elő kéne vennem, hiányzik a hangulata.
    Dan Brownt meg határozottan övezi odaadó, ámbár visszafogott szeretetem, mert nála úgy érzem, egy ponton azért jóból is megárt a sok, jón pedig a stílusát és a történetvezetését értem, nekem pár könyv után kissé repetitív lett. No de, mint írtam, az Inferno viszont megmaradt, nem feltétlen tudnám megmondani, miért pont az, viszont azért nagyon is. Érted :"D
    Négy: mekkora mood ez! :"D ;---; Ráadásul most nyárra végeztem a vizsgáimmal, vígan leültem olvasni a saját kis könyvecskéim, hogy navégre, erre rájöttem, hogy ha nem kezdek el már most előreolvasni a következő féléves vizsgáimra, az életben nem megyek át rajtuk. (Sad story, tudom.) Szóval... Majd egyszer elolvasom minden felhalmozott kötetem a polcról.
    Egyszer biztosan.
    Addig is: nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál a bejegyzésre, szurkolok mind az olvasáshoz, mind a tag-kitöltéshez! :"3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy: nekem nem tűnt fel, hogy hibás :D remélem lesz még több ilyen.
      Kettő: egyszer biztos elkészül :D
      Három: Édesanyám nagy Harris rajongó, aztán én is elkezdtem a Csokoládéval, annak annyira szép a fogalmazása, aztán jött a St. Oswald fiúiskola sorozat * - *
      Dan Brownt én nem olvastam egymás után, maximum is kettőt, így ezt nem tudom megmondani, de én nagyon szeretem, mondjuk az Eredet kevésbé volt jó...
      Négy: Uhhh... akkor majd diploma után :D

      Törlés
  5. Abeth: Egy-kettő-három-négy, te kis komment, hová mégy...
    Jó is, hogy mondod, régóta szemeztem már a St. Oswald-könyvekkel, na, most majd egy kicsit erőteljesebben szemezek velük :"D
    Az Eredetet amúgy már én direkt békén hagytam, pont a tiedhez hasonló vélemények eltántorítottak tőle, meg akkor még friss volt nekem az Inferno élménye, nem akartam elrontani vele.
    És igen, diploma után :"D

    VálaszTörlés