Ajánló a Nefelejcstől + Write Tag 01.

Hát helló, mi a higirimigiri-hullahoppoló helyzet? Velem semmi különös, csak így például Leah Hope Eastbrook a Nefelejcsen írt egy baromi kedves és megtisztelő ajánlót a Turbékolóról. Ugye milyen király?
Drága Leah, nagyon szépen köszönöm, hogy terjesztésre méltónak találtad ezt a kis oldalt, egy-egy ilyen említés vagy megmozdulás mindig megdobogtatja az én csöpp szívemet, és az önbizalmam is megdobja pár skill pointtal.
Továbbá szintén iszonyú hálás vagyok Abeth-nek, aki jelölt erre a bizonyos Write Tagre, aminek a válaszait és az általam jelölteket a vágás után meg is leshetitek.
Ott. Pontosan ott. Az-az, csak ügyesen. Jó olvasást!

Write Tag 01. - Egyszer volt, hol nem volt

Szabályok:

× Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!

(Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)

× Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!

× Válaszolj a kérdésekre!

× Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)

× Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!

× Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)

Olyan... Izé... Kilenc, tizenegy? Kicsiként.
Elég kicsiként, de olyan max harmadikos kisiskolás szinten.
De nyilván prózáról beszélünk, verset már akkor sem tudtam írni.
Az egyetlen valamire való rímelő... dolog, amit valaha le tudtam körmölni (jó, nyilván a Trick-cseppen kívül, de annak is inkább a hangulatával vagyok elégedett, nem a kínrímeivel), az az első egyesemről szólt.
Mert elfelejtettem az egyik nyelvtanházit megcsinálni a feladott kettőből, és egyest adtak hiányzó házi feladat néven, az én érzékeny lelki világom pedig ezt csak igen nehezen tudta elfogadni. Fájdalmamban, könnyeimet nyelve írtam hozzá egy ilyen kis néhány versszakos cuccot.
Arra meg bezzeg kaptam egy ötöst, ki érti ezt.

2. Miről szólt?

Nade, az első próza. Volt már erről szó itt a blogon, de akkor lássuk újra ezt a fantasztikus sztorit.
Szóval egy láncmeséről van szó. A főszereplők kiscicák, abból is egészen pontosan három cuki darab, mert a lélekállatom már akkor sem hazudtoltam meg.
És ezek a kiscicák már nem is tudom, mit nem kaptak, hogy el kelljen menniük a tehénhez, meg a... Réthez, meg a fenetudjamárrégvolt-hoz. De happy end lett, azt tudom.
Kalandos egy rege.

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

Tetszett a billentyűzet-kattogás édes-érces hangja.
Meg az, hogy szavakat dobálok egymás elé-mellé-közé, és abból így jobb esetben értelmes tettek, jellemek, gondolatok maradnak ott a (digitális) papíron, mint egy tudatos káoszhalmaz.
Vagy ha nem... Na ott tessék értelmezni a dolgokat, srácok.
Nem ám, csak viccelek, de ahogy Urunk és Oltalmazónk, Alföldi "Luciferkó" Robink mondotta volt:

❝Hát vagy érted, vagy művészet van.❞

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Biztos a családból valaki, anya, vagy nagypapám esetleg.
Ó, igen, meg az általános iskolai magyartanárom.

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Mese.
Aztán fantasy.
Aztán így vegyesfelvágott, de a misztikumot még mindig szeretem.

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

Sose volt, sose lesz. Sajnálom.

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :) 

Sírom vissza a tudattalan időszakot, amikor még vakon, fenntartások nélkül bíztam a saját szavaimban. 

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Tádám!
+1 Van olyan kezdeti zsenge ötleted, amiről régen letettél, hogy valaha is megírásra kerül, aztán később mégis azon kaptad magad, hogy na, ebből még akár lehet is valami? Tárd elénk, végül is milyen sors jutott a sztorinak! 

És akiknek továbbgördítem ezt a nosztalgiavonatot:

× Leah Hope Eastbrook: igaz, egyszer már megkapta, de mindenképpen meg akartam köszönni az ajánlóját, és hogy megemlített a Blogger Tagjében is. Várunk vissza mihamarabb!

× Eva Reyklani - Szigorúan Nyilvános: hogy továbbra is tudjon mesélni.
× GwenPage - Kísértsük a sorsot!: mert még nem jutottam el ahhoz, hogy kommeljek A Kökényerdő boszorkányához, de mennyire kéne. Zseniális.

× Kira Graceffa - csillogó sötétség: mert a Képzeletbeli kalandozások önmagammal rohadt jó.

× KatieWR - Never Marauder's Land: mert botrányosan tisztelem, milyen rendszeresen bír posztolni, és milyen minőséget, taníts, kérlek.

Nos. És ilyenkor szokott jönni a poszt helyzetjelentős része. Ühöm. 

Jó lenne, de ez nem az a nap. 

Előállt egy olyan helyzet ugyanis, hogy túl sok mindenről lehetne, neadjisten illene beszélni, és mégis semmiről se tudnék, vagy akarnék normálisan, úgy pedig kifejezetten értelmetlennek tartom ezt az egész szegmenst. 

Szóval maradjunk annyiban, hogy Gregnek további jó építkezést, itt pedig meglátásaim és terveim szerint olyan havi egy-két bejegyzésre lehet számítani - a következő rögtön jön is március elején, készítsétek lelkeitek. Utána pedig... 

Várunk. Csak várjuk ki szépen.

Legyetek jók.

Mad